Egervári József

Tisztítótűz

Piszkos és éles kések voltak az asztalon. Piszkosul élesek, a segéd nem mosta még el őket. A segéd az asztal alatt feküdt, vöröslött a vértől és a rémülettől, pedig egyetlen karcolás sem esett rajta, de remegett minden porcikája, akár a zselatin az epertorta tetején, amint körülölelte a kövér, egészséges eperszemeket.

  Haász Irén

Fényképek

Eldugott emlékek, megsárgult anyakönyvek, fényképek... Fekete-fehér színeiket nem fakítja az idő, míg élünk, mert belénk ivódtak, szívbe, értelembe, bár anyagi valóságukban is megvannak még… néha elővesszük és emlékezünk.
Egy kedvencem… Vége a templomi szertartásnak, egy férfi kicsi lányt kap fel hosszú ruhájában, kis virágos kosárkával, és beteszi egy taxi ülésére. Mellettük áll a kalapos feleség, Irénke - idős asszony, akár a férfi - és az ifjú pár, akik életük nagy napján az esküvőről kifelé tartva várnak kocsira.

  Horák Andrea Kankalin

Fénytörés

Fenségesen fájnak, félve fojtogatnak, szüntelen szikrákat szórnak szerteszét, sziporkázó szavakkal szorongatnak, szítanak, szakítanak. Üdén ünnepet üzennek, mégis minden fikarcnyi fényfolyam gyilkos gyémántba gyűrt gyarló gyertyalángok gyehennája.

  Imre Hilda

A sör

Hetek óta figyelte az idős férfit. Hétfőn, szerdán és vasárnap jött csak a kocsmába. Leült a sarokba, a mosdóhoz közel. Azt a helyet nem kedvelték a vendégek, mert húgyszag áradt kifelé a mellékhelyiségből mindannyiszor, ahányszor kinyitotta valaki. Az öreget nem zavarta. Világosbarna felöltőjét sose vette le, és mindig ugyanazt a csapoltat kérte. Letette maga elé és nem nyúlt hozzá.

Darab-darab

Az erdő alatti gyalogúton jártunk misére a másik faluba. Nyáron, hársillatban sokkal szebb volt, de ezt a későn jövő tavaszt is becsültem. Kicsit sáros volt az ösvény, még szerencse, hogy a bőrtalpú, varrott cipőmben jöttem. Előttem Kleriék mentek, mögöttem jött, úgy húsz méterre, a Nemes tanító bácsi. Addig szöszmötölgettem, gombát nézegettem, tüsökalját, a tanító utolért. 

Pődör György

Múzsájához szólván
Beszélgetés Balló László költővel, műtörténeti kutatóval

„…hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”

A Hetedik Folyóirat és Alkotóközösség pályázatot hirdet magyarul alkotó szerzők számára.

A tervezett eredményhirdetés: 2024 októbere.

A pályázat címéül az alábbi idézetet választottuk:

„…hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”
(József Attila: Thomas Mann üdvözlése)

A pályázat célja: Antológia megjelentetése a pályázatra küldött legjobb művekből.

Részvételi feltételek:

• A pályázaton részt vehet minden magyar nyelven író szerző.
• A pályázatra egy szerző legfeljebb három pályaművet küldhet.
• A pályaművek gondolatisága kapcsolódjon József Attila verséhez és a címként kiemelt
  sorhoz, amely a pályázat kapcsán tervezett antológia címe is egyben!
• A pályázatra műfaji megkötés nélkül várjuk az irodalmi alkotásokat, ideértve az értekező

„Mondj 1+1 verset” címmel hirdette meg A HETEDIK, Független Irodalmi és Kulturális Folyóirat Alkotóközösségének szerkesztősége felolvasó-délutánját a hozzá irodalmi műveket beküldő írók, költők részére. A József Attila születésnapjának apropóján megtartott rendezvényen az volt az elvárás, hogy ki-ki olvasson fel egy-egy művet József Attila, illetve saját versei, prózái közül. Így hallhattuk többek között Egervári József, Szilasi Katalin, Toldi Zsuzsa saját műveit is. Suhajda Attila újkori igricként kortárs dalszerzők József Attila verseire komponált műveiből válogatva énekelt, önmagát gitáron kísérve. A költő lírai ars poeticájának is tekinthető Tiszta szívvel c. költemény hagyományos dal-műfajként is megállja a helyét. Ebben az összeállításban jól „tetten érhető” a vers dallamossága. A műfaj értői és művelői a „Hej, tulipán, tulipán” kezdetű népdalt vélik visszahallani a hajdani Kex együttes interpretációjában, amelyre alapozva Suhajda Attila is „dallamosította” József Attila Tiszta szívvel című versét. A fülbemászó „Nincsen anyám, sem apám” kezdetű költemény és a dallama valósággal beleül a fülünkbe, lelkünkbe csakúgy, mint a költő „Kertész leszek” című művének megzenésített formája.