Csizmadia Ágnes - Álomból szőtt szerető

Álomból szőtt szerető

Hangod mennyekből feltörő ősi erő,
Álomból szőtt, idegen szerető.
Ködön át keressük egymást névtelen,
Találkánkat elnyeli a végtelen,
Tűz és jég vagyunk…
Hol kialszunk, hol lobbanunk.

Szerelmünk vak vágyból született csecsemő,

Altatjuk, ébresztjük,
S ha felsír egekbe törő.

Elhagy, hiánya meggyötör,
Rám találva megérint, megöl.
Kézfogásunk, egyetlen nászunk,
Ha néhanapján egymásra találunk.

Féltelek, úgy féltelek, meg ne sejtsenek,
Szívembe zártalak, mint titkos kincsemet.
Rejtelek, ahogy piramisok év ezreken át,
Elnémult fáraók, megkövült porát.