Fényhiány
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Siska Péter
Versek
Fényhiány
Hamut a hamunak,
port a pornak.
Színtelen arccal
ül az ágyam szélén,
egyik cigarettáról
a másikra gyújt,
most már úgy sem
árthat, mondja,
és mosolyog.
Szeretnék kérdezni
tőle valamit. Bármit,
de mi értelme
lenne már?
Behunyom a szemem.
Látom,
hogy egy óriási,
szürke kéz
szegeket ver
a Napba.