Hajszálrepedés

Hajszálrepedés

Felsorollak, mert adva vagy,
Unalmas délutánon, estén,
Párás, nyomott szobákban,
Tört ablakok fáradt keretén.

Nem sejtetsz semmi rosszat,
Csendesen pórázon vezeted:
Ablakom alá sétáltatod a Holdat,
Szűrődő lámpafényem nézegeted.

Lelkesedésed, mint lomb kihajt,
Elhervad és avar lesz belőle:
Táplálsz hangyát és talajt,
Elfogysz, mint rendesen. Örülsz előre.

Poharakat töltünk reményteli tehetetlenséggel,
S amaz hajszálrepedéseiben ereszti tova.
Hisz nincs szó, nincs beszéd mi jel,
Csak világraszóló tévedések sora.