Látom, amint

[Látom, amint…]

Látom, amint holtan fekszem
egy pipacsmező közepén, arccal
a földnek. Egy lepke száll le a
tenyeremre, s ott megnyugszik,
mint aki tudja: ez a kéz már nem
árthat neki. Hűvösödik az este.
Hátam vetem a holdnak. Fekete
felsőm felfeszül az égre éjjeli szép
szivárványnak.

Hanyatt fektet a földszagú Isten,
majd mellém fekszik, mint aki
nagyon elfáradt. Szemgödreimbe
fészket rak a fürjarcú félelem.
Nincs lélekjelenlétem, hogy legalább
odasúgnám neki: kulcsolja össze
két kezem, hogy tenyerek közé zárt
pillangóknak álmodjak öröklétet.