Lui Leblanc és az üzenet

Lui Leblanc és az üzenet

Lui Leblancot, Sóbucka szülöttét Karmaoson rossz álmok és látomások kínozták. A hajnali 3 órás ébredés most se tett jót a közérzetének. Igazából mindenkit a pokolba kívánt, még magát a pokol urát is, bár ez így értelmetlen óhaj lett volna. Tudta, érezte, hogy sokadszorra egy üzenet jönne a köztes világból, de még nem volt képes befogadni azt, egy silány "3D"-s test és annak "alkatrészei" általánosan se jó vevők, így hát bosszankodott, szentségelt. Várt. A fal felé fordult és megpróbált újra elaludni, megpróbált újra álmodni, persze, a kellemesebb fajtát előrángatva a palettáról. Luinak már majdnem sikerült átköltöznie az álomvilágba, amikor egy pénzérme leesett a konyhai asztallapról. Mit keresett az ott, miért nem bújt egy pénztárcába, megpihenve jobb esetben a többiekkel? Mert ő volt "A PÉNZÉRME", küldetése, feladata volt: mint már párszor, most is egy jelenlétet kellett igazolnia és újfent jól végezte dolgát. A jelenlét igazolva, az üzenet még nem lett átadva, hacsak nem a jelenlét maga az üzenet, újra, ugye - gondolta magában felriadva Leblanc. A fáradtság azonban győzött: az érmét ráér holnap felvennie a földről. Mikor reggel lett, Luit néma megdöbbenéssel fogadta a látvány: a földre hulló, már nem sokat érő fizetési eszköz nem a fej és nem az írás felületét választotta pihenési felületnek az éjjel. Reggelig, amíg Leblanc némi tanakodás után fel nem vette a földről, az érme az élén állt, mozdulatlanul, a parketta egy sík részén. Nem beékelődve annak illesztéseinél.