Objektívidő
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 43
Objektívidő
Lisztes Lászlónak-barátsággal
Akinek már gyermekként
oly hangot adott az Isten
ami szívébe belefért
s tudott osztozni a kincsen
az sorsát nem választhatja
már mágikus erő hajtja
Vérében lüktet a zene
szent dübörgés minden kotta
leírt parancs az ütem
ahogy szerzője alkotta
lélek tüdő és a hangszál
követe a nyelv és a száj
Tenorból lassan bariton
vele férfihang intonál
mint hajdan annyi nagy ikon
Bachhal Istennek imponál
s hol kuruc-Berlioz mása
ott Faust elkárhozása.
Nem könnyű az a sok szóló
hol kiemel a pódium
harcos dühös szívhez szóló
hol katarzis az ópium
behunyt szemek átélt zene
magad vagy az ütőere
Örök vele az énekkar
csak együtt lesz a nemzeté
mert zene nélkül éhen hal
a lélek már estefelé
szóljon erősen vagy halkan
az Éden is ott a dalban
Akinek segít a lencse
nem csak látni de láttatni
hogy a múltat vele mentse
s próbál érzést visszaadni
élete így lesz majd egész
teljesség nem csupán zenész
Minden dal messzire száll
isten hanglemeze éter
barázda-finom idegszál
univerzuma mindig éber
mint Gyimes virága kinő
az objektívbe zárt idő
Első közlés