Írta: Fábián József
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 48
Rovarkocsma
2024. november 21.
Tücsök úr a kocsma mélyre bújva
sörös korsók halmába merül.
Katicánkat kíváncsiság fúrja:
az öreg ma miért nem hegedül?
Vajon eltörött a hegedűje?
Nem szólal meg többé ezután?
Az élet így, zene nélkül, szürke,
kiváltképpen szombat délután.
Összeszedi hát a bátorságot
mind, ami a hét pettyben maradt,
megszólítja: kezed legyen áldott,
hol hagytad a régi dalokat?
Katicám, menj el a lódarázshoz!
A hegedű ott van zaciba.
Nem járok már ki zenélni házhoz,
sehová se hínak lagziba.
Megváltozott a világunk, kérem,
nem hallgatnak ma tücsökzenét,
mezőn, fűben fekve, úgy, mint régen.
Itt a folyton áradó szemét.
Sáfárkodni kellett volna jobban,
szól közbe egy lopódarázs most.
Ha szíved csak a bulira dobban,
nem lész kőbánya tulajdonos.
Te is, ott a hét pettyes hátacskáddal,
nem unod nagyon a színedet?
Vörös voltod kérdésedre rá vall.
Nem baj, jön a hó. Majd eltemet.