Spleen

Spleen

Hiányzik még egy élet:
egy új kezdet más helyen, más időben –
lehullani még egyszer,
mint az első hó a mocsokba.

Nem érteni, mennyire hiábavaló minden.

Fekete és büdös hely a világ.

Én is az vagyok.

Jönnek a gyermekkönny
és robbanáshang színű holnapok.

Erővel nyomkodják a kezembe 
a helycsináló szerkezeteket.

Magyarázzák, 
mennyire menni kéne,
menni kell mindenkinek.

Én vagyok a téma.

Önző és fekete.
Önző és vörös kezekben.

Hiába írok,
a falra festenek,
mint mindenki mást.

Legyél hát keserű, holnap, keserűbb,
mint a reggeli kávém,
mint a torkokból kitörő gejzírsírás,
a jóllakott hazug!

Mi vagyunk a téma.

Mindig,
mindenben,
mindenhol
mi vagyunk.

Mi halunk meg.

Ukrajna, 2025. 11. 25.