Társ és szövetséges

Írta: Móritz Mátyás

---

Közzétéve 1 hete

Megtekintések száma: 12

---

---

Társ és szövetséges
József Attila emlékének

Bennem a szerelem, és a hallgatás,
a legmélyrehatóbb szónok,
mint akinek elnehezült
árnyékára, egyre több fény hull;
sokszor nem is tudva, hogy kihez
beszélek, és kihez szólok,
dolgozva meg a semmi
fizetségemért, a piros napestén túl.
Míg az összeesküvések
a versemben, egymásra találnak,
mint akit az álmaitól el,
sokszor a szerelem térített;
képzelve magam szélvésznek,
és szélkiáltó madárnak,
homlokon csókolva és rád mosolyogva,
dobogtatva meg gyönyörű szép szíved.
Hogy nagyobbat tudjak ugrani,
úgy lépek egy kicsit hátra,
úgy érezve, hogy hivatott
nagyobbra vagyok és többre;
megemelve gyermekemet,
kovácsként a tűzbe mártva,
nagyot lépve és fütyülve,
homlokomat meg-megbökve.