Technikai segítség
Technikai segítség
Lehet, hogy itthon felejtette? Pedig többször rákérdeztem: beszállókártya, személyi, telefon.
Harmadszor hívom. Semmi. Felrohanok a szobájába, szétnézek a kupiban, hallgatózom, de nem
hallom, hogy szólna. Akkor mégis nála van. De miért nem veszi fel?
Bekapcsolom a notebookot, rákeresek a járatára. Nyolc óra tízkor landolt a gép Valenciában.
Rácsörgök még egyszer. Nem kapcsolható. Na jó, megvárom, míg ő hív.
Azért nekifutok még néhányszor. Húsz próba után abbahagyom.
Végigpásztázom a híreket. Múlt héten volt valami tüntetés Valenciában, a belvárosban. Nincs
reptéri sztrájk. Majd jelentkezik a leányzó, nincs miért idegeskedni, felnőtt már.
De hát megbeszéltük, hogy rögtön hív, amint leszáll a gép! Félórája landoltak.
Lehet hogy már úton van a városba. Taxival már be is kellett volna érnie. Adtam neki külön
pénzt rá. Nem jó, ha egy lány este egyedül tömegközlekedik egy idegen országban. Azért
megnézem az útvonaltervezőt. Másfél óra a reptértől a szállodáig, két metró, egy busz. A buszon
még tud segítséget kérni, de a sötét metró! Az is lehet, hogy nem jár, néhány hete ellepte az árvíz az
alagutat, láttam a hírekben. Talán megint lecsapott az orkán. Máris nézem. Enyhe szél, tiszta idő.
Rákeresek a valenciai reptérre spanyolul is, az hitelesebb.
„Una joven de 21 años fue víctima de un ataque en la zona aeropuerto.” szökik szembe a vörös
betűs hír a keresőben. Jaj! A victimát rögtön megértem. A többit lefordíttatom: „Egy 21 éves nő
támadás áldozata lett a repülőtér területén.” Édes istenem!
A barátnőm említette, hogy az ismerőse fia Valenciában él. Elkérem a számát. Mázli. Nemcsak
hogy ott él, de kórházban is dolgozik. Az a kórház messze van a reptértől, mondja, de ismer valakit
egy közeli intézményből, tartsam kicsit, előkeresi a számát. Újabb hívás. Megkérdi a sürgősségi
osztályt, ajánlja az ismerős fiának lengyel ismerőse, miután előadom a tényeket angolul. (Áldassék
Bartalis tanár úr szigora!) Tartom a telefont. Nem szállítottak be megtámadott fiatal lányt az elmúlt
egy órában. Lehet másfél is már, pontosítok. Újabb kör után megnyugtat, nincs ott a lányom. De,
teszi hozzá, ha súlyosabb az eset, a Traumatológiai központba is vihették. Nem, nem ismer ott
senkit.
Hospital Ribera, nyitok újabb ablakot a képernyőn, meg is van a száma.
– Ola – angol nyelvű navigálás és hosszas várakozás után végre egy élő hang.
– Hello. can you help me please? I'm trying to find my injured daughter.¹ (Megkövetem Bartalis
tanár urat összes diákcsínyem miatt.)
– Lo siento, no hablo inglés.²
No hablo? Ne hablatyolj, édesem! 2025-öt írunk. Csak van ott valaki, aki tudja használni a
fordítóprogramot!
– Una joven ... ataque… aeropuerto… – olvasom fel a szalagcímet.
Kitűnő a spanyolom is. Megérti.
– El nombre del paciente?³ – kérdez vissza.
Páciens, persze, megy ez. A vészhelyzet kihozza belőlem a nyelvzsenit.
– Nombre: Angyal Zselyke Fruzsina.
– ?
Polihisztor vagyok ugyan, de nem vállalom, hogy lebetűzöm.
– Paciente magyar… húngaro.
– Espera un minuto.⁴
Várok egy minutumot, hogyne, tartom. Tíz perc után érkezik a válasz.
– Nada.⁵
Nem vittek be magyar sérültet.
Az jó, hogy „nada”, na de most hogyan tovább?
Távolból nem tudok többet tenni. Megnézem hát a menetrendet. Te jó ég, csak holnap reggel
indul a következő repülő. Azért elindítom a foglalást.
Csörög a mobilom. Na végre! Megtalálták a mentősök a számomat a mobilján.
– Na, szia Mami. Megérkeztem. Szuper a kilátás a hotelből, tényleg a tengerre néz.
– Fruzsi! – ugrok fel – édesem, jól vagy?
– Persze. Lemerült a telóm. Bedugtam a szobában, és rögtön próbáltalak is hívni, de folyton
foglaltat jelzett.
– Életem… dehát a hír..., megtámadtak a reptéren.
– Ne hülyéskedj, Mami, nem támadott meg senki.
Megkönnyebbülten rogyok vissza a képernyő elé. Azért rákattintok a linkre: „Una joven de 21
años fue víctima…” Dátuma: 2022.
¹ Helló, tudna segíteni, kérem? A sérült lányomat próbálom megtalálni.
² Sajnálom, nem beszélek angolul.
³ A páciens neve?
⁴ Várjon egy percet.
⁵ Semmi.