Valamit mégis ér…
Írta: H. Gábor Erzsébet
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 104
Valamit mégis ér…
Lehajtott fejjel térdelek,
beérett búza lettem én,
beteljesítve sorsomat,
ringat egy éltes, szép remény.
Magjaim szél repíti szét,
remélem, útjuk célt talál,
jó földre lel majd mindahány,
s nem dúl a lelki éhhalál.
Hogyha az ember észre tér,
nem lesz több kín és szenvedés,
tékozló, gyilkos háború,
s békét hoz majd az új vetés.
Légy áldott, drága búzamag,
táplálj, és mindig adj vigaszt,
s reményt, hogy élni érdemes!
Az ember merje hinni azt,
valamit mégis ér a szó!
Akár az érett búzaszem,
televény földben honra lel.
Nemesebb nincs is, úgy hiszem!
2025. február 11.