álom álmodik

álom álmodik

úgy zárul be a szűkülő idő
mint koporsó arra
akit élve eltemetnek
szűkölve zuhan a tér önmagába
az összeomlás magánya a semmi
amin túl ott van a minden
a kapun átjárás nincsen
átesel
és ahogy innen nem láttál oda
vissza sem térhetsz és
nem üzenhetsz soha
ím itt a vég
a kezdet ott
és nem tudod itt
hogy mit tudsz meg ott
ahol a szivárvány összezárul
úgy van hogy nincs
úgy nincs hogy van
álomba zuhan a ma
az idő kitágul
bezárul
álmot álmodsz
álom álmodik téged
a kezdetben már
ott van a végzet

Megjelent a Várad folyóiratban