Az én apám
Írta: Horák Andrea Kankalin
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 150
Az én apám
Apám szemére ráborult az álom,
eltakarta rég riadt tekintetét.
Sóhaján lopózom, s talán tört kezét
simítanám, de már sosem találom.
eltakarta rég riadt tekintetét.
Sóhaján lopózom, s talán tört kezét
simítanám, de már sosem találom.
Kortalan konok, kőkemény acélba
zártan értek élhető melódiák.
Hallom énekét, a csacska kisdiák…
messzi múlt tanán emelt önmagamba.
zártan értek élhető melódiák.
Hallom énekét, a csacska kisdiák…
messzi múlt tanán emelt önmagamba.
Sejtjeit hordozó tükörkép az arc,
mi álmosan köszönt napok hajnalán;
néha dúlt belül, de elcsitult a harc
mi álmosan köszönt napok hajnalán;
néha dúlt belül, de elcsitult a harc
bágyadón egy ősi country dallamán...
álmaimba rótt szaván a tiszta karc;
síri némaságba bújt az én apám.
álmaimba rótt szaván a tiszta karc;
síri némaságba bújt az én apám.