Csak az angyal

Csak az angyal

A petróleumlámpa fényében
megszelídültek az arcok.
Elmosódtak a keresztül-
-kasul karcok a homlokon,
és majdnem-mosolyra húzódott
a szigorú szájszöglet.
A pisla fény magába bolondította
a késő esti bogarakat.
Jóízűen sercegett utánuk,
majd elernyedt lustán imbolyogva.
A hófehér vályogfalon
nagyra nőttek az árnyak.
A sötét sarkokat kikerülték,
ott a mocorgó furcsák fészkeltek.
Az ágy végénél kotlós költött.
Ült a kosárban, mint egy Buddha-szobor,
csak a hártyás szemhéja ereszkedett le néha.
A mennyezetre glóriát rajzolt
a lámpa fényköre.
Csak az angyal hiányzott alóla.