Gyermekorvosi kifordító
Írta: B Hargitai Margaréta
Közzétéve 13 órája
Megtekintések száma: 14
4149
Hetente megfordulok a gyermekorvosnál. Olyan, mintha hazatérnék. Belépek az ajtón, meleg van odabent. Gyönyörű képek a falon, mesefigurák, szinte életre kelnek. Van egy kép, Micimackóval. Még a Tilos az Á! táblát is odafestette valaki. Minden héten hallom, hogy furcsa humorú anyukák épp olvasni tanuló gyermeküket megtréfálják azzal, hogy Á-tlátnak a falon. Egyszer régen engem is megtréfált ezzel anyukám. Ha nem is ebben a rendelőben.
Felakasztom a kabátomat a fogasra, helyet foglalunk. Mindig van pár üres szék, amely mintha minket várna. Pontosan nem tudnám megmondani, miért érzem ezt. Otthon érzem magam. Talán a meleg az oka. Vagy a kényelem.
A padló mindig tiszta. Noha az asszisztensnőt sosem látom takarítani, remekül végzi a munkáját. Halkan duruzsol a légtisztító, összefonódik a hangja a plazmatévén futó mese vidám aláfestő zenéjével. Szeretem ezt a hangot. Egyszerre elzsongít, elálmosít.
Az ölemben Kiki mocorog. Nem kértünk időpontot, így ki kell várnunk, hogy a rendelési időbe szándékosan beiktatott szünetek egyikében minket szólítsanak. Körülöttünk cserélődnek az anyukák, gyerekek. Apukát ma egyet se látok. Nagymamát is csak egyet, ő biztatóan mosolyog ránk. Az apukák mindig feszengenek. Nem értékelik a székek puhaságát, a mesét a tévében, az állatfigurákkal telefestett falakat, a tisztaságot. Látszik rajtuk, hogy milyen kényelmetlen számukra, hogy nekik kell sorba állni a rendelésen. Rám és Kikire is furán néznek. Pedig ő sosem zajong, kimondottan csendes. Ha véletlenül nem Kikit hozom, hanem Mimit, akkor a nagymamák is rosszallóan húzzák össze a szemüket. Mert ő Kikivel ellentétben egyáltalán nem csendes. Hiába pisszegek, hangosan kacag. Egyszer azt is láttam, hogy két nagymama összesúgott a hátunk mögött. Képzelem, miket gondolhattak, miket mondhattak rólunk. Az anyukák sokkal elnézőbbek. Megértenek, mert sokszor az ő fejük is fő a porontyaik miatt.
Mimi szerencsére ritkán beteg. Legtöbbször Kikivel jövök. Elönt az iránta érzett szeretet.
Boldogan mosolygok bele a nyakába, ahogy magamhoz szorítom.
Szólítanak.
Nem is tudom, hogy a megkönnyebbülésem fokozódik-e, hogy nem kell tovább várnunk,
vagy sajnálom, hogy be kell mennünk, és hamarosan indulunk haza.
A doktornő pár, a szüleimre vonatkozó kérdés után akkurátusan megvizsgálja Kikit (a
szüleimmel gyerekkoruk óta jóban van, tudomásom szerint rendszeresen beszélnek telefonon, alkalomadtán találkoznak is). Belevilágít édesem torkába, megnyomkodja a hasát, néha lopva rám néz. Majd engem meg kikérdez. Láz, torokfájás, nátha? Kikinek ma nincs kedve megszólalni. A múlt héten szurit kapott, szerintem még mindig neheztel.
Vagy csak a kinti mese izgatja még a fantáziáját. Ezért csak én beszélek.
Az asszisztensnő jegyzeteli a beszámolómat. Láthatóan nem örül a híreknek.
A doktornő is összevonja a szemöldökét. Már ismerem a homlokráncolásait. Ebből kórház lesz, érzem. Telefonál egyet.
Kifordulunk a rendelőből. Kifelé menet persze már minden más. Nem a filmre figyelünk, öltözködni kell.
A nagymamák arca ilyenkor ábrándos vagy aggódó. Ha a gyerek jól van, örülnek, és visszaemlékeznek, amikor még a saját lányukat vagy fiukat hozták orvoshoz. Ha a gyerek nincs jól, magukat hibáztatják.
Az anyukák arca ilyenkor már nem mosolygós. Megkönnyebbültek, hogy segítséget kaptak, de már az otthoni feladatokra koncentrálnak. Rajtunk, többieken átnéznek. Az apukák arca teljesen kisimul, béke és büszkeség száll rájuk. Túlélték az erőpróbát, győztesen kerültek ki, és csemetéjük az ő segítségükkel lép a gyógyulás útjára. Az én arcom általában kifelé jövet is mosolygós, hálás. De nem ma. Ma én is kifordultam magamból. Dühös vagyok. Olyan dühös, hogy alig bírom ki, hogy Kikit a falhoz ne csapjam. Hiába hoztam őt, mégis kórház lesz a vége. A doktornő telefonált. Miért kellett anyát fölhívnia? Apa máris jön, és indulunk a kórházba. Ami hideg, koszos színű, tele van nyikorgással és rozsdával, infúzióval és unatkozással. És se Kikit, se Mimit nem vihetem be magammal, mert a plüssöket nem lehet rendesen sterilizálni, ráadásul anya és apa sem alhat bent velem a látogatási tilalom miatt.
Tilos az Á! Hát jobban is jártam volna, ha komolyan veszem, és nem nyitom ki a számat.
