Hímes
Közzétéve: 1 hete
Szerző: Szilasi Katalin
Versek
Hímes
A cérna vékony
tűkön ült.
Befűzve látta már magát.
Sietve bökdösött a semmibe,
a tű fokába nem talált.
Sodorta, tépte és harapta, majd
csomót kötött.
A tű bökött,
a vászon egyre telt.
A minta kacskaringva szegte
el a széleket.
Középre vérvörös pipacs került,
a sárga búzaföldre árva-kék virág.
A tű csak öltögette, mit kiötlött.
Mást nem adhatott, mint önmagát.