Ifjúság himnusza

Ifjúság himnusza

hosszú árkok futnak az égen, szent repülésük
véget már sosem érhet, bennük hajnalok élnek,
éjjelek, álmok, mennyi halottnak hitt csoda: péntek
szombat, olyan régen volt, még mikor azt odavéstük

nem rettenve öregségtől, nem félve haláltól,
mindig a pillanatokban s mindig a tiszta öröklét-
ben, mindenhol megmártózva a zajban, a tört jég
nem roppant meg alattunk, itt voltunk, soha máshol,

s mégis mindenhol, jaj, mekkora nagy paradoxon,
így osztoztunk fényen meg lebegésen, a moston,
így volt szép a világ, és így lett végül enyészet

ám az üresség mélyén is megbújik a tegnap,
mindaz, amit tavasz első, lázongó szele felkap,
még az enyém, mert el nem szórhatom itt az egészet