Jóslás egy pálmalevélen

Jóslás egy pálmalevélen

Hegedűs Gábor neve ismerősen cseng az irodalomszerető és olvasó emberek körében, bár csupán 2014 óta foglalkozik írással. Eddig, ha jól vagyok informálva, 11 önálló, papíralapú és 30 ePUB kötete jelent meg, 3 ePUB kötet várakozik megjelenésre. A szerzővel számos antológiában, irodalmi portálon találkozhatunk. Legutóbb egy közös antológia kapcsán egyeztettünk információkat. Vele beszélgetek életéről, az indulásról, könyveiről és terveiről.

1. Velem egykorú vagy, s még a boldog „békeidőkben” nevelkedtünk, Te Csongrádban, én talpig Vasban. Nyugdíjasok vagyunk mindketten, s megérintett bennünket a „múzsa csókja”, alkotunk verseket, prózát. Beszélj szülőföldedről, családodról, iskoládról, fiatalságodról és a munkádról olvasóinknak!

Jelenleg Algyőn élek, de nem itt születtem, hanem a valamikor boráról híres Pusztamérgesen. Iskoláimat is itt végeztem. Az irodalom szeretetére Horváth Dezső magyartanárom tanított meg. 12 éves koromban már a falusi könyvtárban nem volt olyan – nekem való – könyv, amit nem olvastam. Mindig szerettem a verseket, sokat szavaltam, és díjakat is nyertem. Igaz, könyveket és nem a mai divatnak megfelelő okleveleket, de én a könyveknek jobban örültem. Mai napig, ha tehetem, szívesen megyek Pusztamérgesre, bár sajnos, oda már szinte nem köt semmi. A barátok elmentek, már alig ismerek ott valakit. Mégis, amikor könyvbemutatóm volt, olyan szeretettel fogadtak, hogy úgy éreztem, újra hazaértem. Szüleim is szerették nem csak az irodalmat, de a kultúra más ágait is. Édesapám, fiatalként a helyi színjátszó csoportban szerepelt, édesanyám gyönyörű kézimunkákat készített. 1963-ban elkerültem otthonról. Középiskola, kollégium. Majd a középiskola után dolgozni kezdtem.
1968. október: katonaság. 1971-ben megnősültem, 1974-ben lányunk született. Később elváltunk. Azután újra kezdtem az életem. Lányom orvos, és három unokám van, két lány és egy fiú.
Több munkahelyem volt, mindig emberekkel foglalkoztam. 1997-től köztisztviselő voltam Szegeden nyugdíjazásomig. 2014-ben kikértem és felolvasták az Indiai Pálmalevelem, ahol a szvámi – swami – azt mondta: „írni fog, és sokan fogják olvasni”. Nem hittem el. Három hét múlva megjelent az első versem, majd követte a többi. 2400 verset írtam eddig, 70 novellát és egy regényt. 11 nyomtatott kötetem jelent meg eddig támogatással és magánkiadásban. 30 ePUB kötetem található a Magyar Elektronikus Könyvtár kínálatában, és 3 kötet várakozik, hogy egyszer majd megjelenik a kínálatban.
Szeretem, amit csinálok, és úgy érzem, elfogad az olvasóközönség. Ezt ePUB köteteim olvasottsága is visszaigazolja.

2. Olvastam, hogy az irodalommal 2014-ben kötelezted el magad. Mi történt akkor, augusztusban?

Kikértem az Indiai Pálmalevelem. Ez egy érdekes történet volt. Most azt hiszem, hosszú lenne elmesélni. Lényeg, hogy megtalálták, és fel is olvasta a felavatott szvámi. Hirtelen egy mondata ragadta meg a figyelmem: „Írni fog, és egyre többen fogják olvasni”. Kitört belőlem a nevetés. Annyira nevetségesnek tűnt a dolog. Igaz, anno fiatalkoromban írogattam. Volt egy nagy füzetem és egy pipám.
Pipáztam és írogattam. Amikor megnősültem a párom egy nap azzal fogadott: „Jól égett a pipád és a füzeted. Szerintem egyikre sincs szükség”. Így az írói/költői „karrierem” el sem kezdődött. A szvámi megvárta, míg a nevetési rohamom elmúlik, majd összetéve a két kezét, mintha imádkozna, mosolyogva mondta: „lehet nevetni, de így lesz”. Nem hittem neki. Mégis 3 hét múlva megszületett az első versem, amit azóta számtalan (2400) követett.

3. Hogyan lettél könyv- és versszerető ember? Mi volt az a könyv, vers, ami megérintett. Vannak kedvelt alkotóid?

Mint már említettem, erre az útra Horváth Dezső magyartanárom terelgetett. Nagyszerű előadásai olyan kedvet csináltak az olvasáshoz, amit nem lehet elfelejteni. Számtalan kedvenc alkotóm van. Nehéz lenne itt felsorolni.
Nyugodtan mondhatom, szinte „mindenevő” vagyok. Imádom a verseket, a novellákat. Én a régieken nőttem fel. Mai napig ők állnak igazán közel hozzám. Szívesen olvasok azonban a kortárs szerzőktől is műveket. Csak néhányat a kedvencek közül, a teljesség igénye nélkül: József Attila, Mihail Jurjevics Lermontov, Arthur Rimbaud, Paul Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit, Kálnoky László, Garai Gábor, Radnai István, Marsall László, Petri György, Pilinszky János, Tóth Árpád, Baranyi Ferenc, Nagy László, Dan Brown, Örkény István és még sokan mások.

4. Több körnek, így a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek, a Cserhát Művész Körnek és a Süli András Művészeti és Irodalmi Alkotói Körnek vagy a tagja. Hogyan és mikor kerültél velük kapcsolatba?

A Krúdy Körrel 2021 óta van kapcsolatom. Kezdetben aktívabban tudtam részt venni a Kör munkájában, amit a 2022-ben kapott Krúdy Díszoklevél, majd a Krúdy Öröksége Díj is fémjelez. A betegségem miatt azonban ez a mozgástér leszűkült. A Cserhát Művész Körrel egy évvel későbbi – 2022 – a kapcsolat. Valóban mindkét Körnek tagja vagyok. Részt veszek a meghirdetett antológiákban, ennél többre most nem ad lehetőséget az élet. 2024-ben megalakítottam a Süli András Művészeti és Irodalmi Alkotói Kört. Ma 46 tagunk van. Minden évben 5 ingyenes antológiát készítünk, melyben alkotóink – festők, költők, novellisták – vesznek részt. Az ePUB mellett nyomtatott köteteket is készítünk. A Jelek Irodalmi Pályázatot is ez a Kör működteti.

5. Algyő irodalmi „motorjának számítasz. Mit jelent számodra az elismerés? Nevedhez fűződik az algyői Jelek irodalmi pályázat is, melyre Ciprusról, Amerikából és Ausztráliából is érkezett már nevezés. Hogyan indult el a pályázat?

2019-ben beválogatták köteteimet az Algyői Értéktár megőrizendő értékei közé.
2023. február. Az Algyői Hírmondó két egészoldalas cikket jelentetett meg abból az alkalomból, hogy megnyertem a 2022. év nyugdíjas költője pályázatot.
2023. szeptember 30. Algyő Nagyközség Önkormányzata Alkotói Díjban részesített.
Mégsem számítok Algyő „irodalmi motorjának”, ahogy fogalmazol. Erről, ha lehet nem beszélnék!

2017 elején egy irodalmi estre készültünk, ahol a helyi Tollforgató Kör meghívottjaként vettem rész. Az irodalomról volt szó. Felvetettem, hogy miért nem hirdetünk meg egy irodalmi pályázatot Jelek néven. Azóta 9 pályázat volt. Az idén lesz a tizedik. A pályázat időközben nemzetközi lett, mert érkezett alkotás Angliából, Németországból, Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Szerbiából, Ciprusról, Ausztráliából, Dél-Afrikából, Amerikából és legutóbb Kanadából. A pályázatra az elmúlt évben 137 alkotótól 227 pályamű érkezett. Célunk a magyar nyelv ápolása, határon innen és határon túl. A beérkezett pályaművekből minden évben antológia készült, melyből egy ingyenes példány minden pályázót megilletett.

6. Térjünk át irodalmi munkáidra! Költőnek vagy prózaírónak tartod magad? Milyen papíralapú könyveid jelentek meg eddig. Ki volt a Kiadó? Milyen visszhangja van írásaidnak?

Egyiknek sem. Írogató ember vagyok, akit valahonnan elindítottak. Véleményem az, hogy az irodalmat csak végtelen alázattal és soha nem elvárásokkal szabad művelni. Pályázom én is, mint a többi alkotó. Ha nyerek, örülök, ha nem, akkor sem dőlök a kardomba. Tudjuk, hogy a zsűrizés mindig szubjektív. Nyertem már nagyon sok oklevelet, 2022-ben a Pro Cultura Alapítvány pályázatán az év nyugdíjas költője címet. Nem szabad, hogy ez az ember fejébe szálljon. Ez csak arra ösztönözhet, hogy próbálj meg mindig jobbat alkotni.
Első könyvem, ami megjelent 2015-ben, az Álmodozások című, magánkiadásban. 32 versemet tartalmazta. A lányom karácsonyi ajándéka volt. 2018-ban a második kötetem, verseskötet, Most szél sodor... címmel jelent meg az Irodalmi Rádió kiadásában. 2019-ben a harmadik kötetem, novelláskötet, A Pálmalevél címmel jelent meg, szintén az Irodalmi Rádió kiadásában. Azután a magánkiadások következtek. 2019-2025 között 8 kötet! Az első A Hold mosolya – versek, az utolsó az Európai aranyásó regényem.
Akik olvasták, jó véleménnyel voltak a köteteimről. Azt, hogy a dicséret mellett igazából mit gondoltak, nem tudom.

7. Negyedszáz ePUB könyved van. Mennyire megszokott az e-könyvek olvasása kis hazánkban? Hogyan áll ezeknek a megítélése az irodalmi életben? Már több. 30 kötet van jelenleg a Magyar Elektronikus Könyvtár kínálatában, 3 kötet pedig arra vár, hogy egyszer talán megjelentetik. Ezeknek a címe: Horare exitio, Most kell élned és az Ars poetica.

A mai fiatalok körében – egy kis százaléktól eltekintve – ma az elektronikus kütyük világában inkább az ePUB változat a sikeres. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 2017-ben feltett Mint tömjénfüst című kötetem számlálója 2.500 letöltést, a 2024-ben feltett Senki dala kötetem 636 letöltést jelez. Nem olcsók a nyomtatott könyvek, épp ezért az elektronikus könyvek ázsiója megnőtt. Mivel a magamfajta az NKA-ra hiába nyújt be pályázatot, így marad a nyugdíjból finanszírozott magánkiadás. A közönségtalálkozók azt mutatják, hogy szeretik, amit csinálok. Lehet, hogy mást mondanak és mást gondolnak?
Nem tudom!

8. Számos antológiának vagy elindítója, szerkesztője, mentora. Kik a szerzőtársaid? Most éppen milyen téma a „hívó szó”?

Igaz! Mindig bosszantott, hogy a meghirdetett antológiákba való bekerülés egyre növekvő összegeket jelentett az alkotóknak. Ezért úgy döntöttem, hogy ingyenes antológiákat hirdetek meg, hiszen számtalan olyan alkotó van, aki nem engedheti meg magának az oldalankénti, súlyos forintokat. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan pályázatok, ahol még az antológiát is meg kell venni, fizetni kell a díjkiosztón való részvételért, a többiről ne beszéljünk. Szép számmal szoktak összegyűlni – jelentkezni – azok, akiknek fontos a megjelenés, de nincs pénzük más antológiák megfizetésére. Egyre népszerűbbek a mi antológiáink, még akkor is, ha sokan az ingyenesség mellett is rögtön sandaságot vélnek felfedezni. Itt minden az alkotókon múlik. Mindent jóvá kell hagyniuk. Szerintem a folyamatos kommunikáció a legfontosabb. Így nem lehet félreértés, minden mindenki szeme előtt zajlik.
Most is van egy antológia folyamatban – határideje 2026. január 31. –, címe: Írok mert élek... élek mert írok.

9. Van irodalmi példaképed? És ARS POETICÁD? Avass bennünket be alkotásaid születésébe!

Akit egyszemélyben piedesztálra emelhetnék, olyan nincs. Nem azért, mert nem lehetne. Inkább azért, mert nagyon szeretem a jó verseket, és élők és holtak közül bárki megsértődhetne, ha őt jelölném meg. Éppen ezért mind a példaképem, aki jó alkotásokat készít. Az is igaz, hogy nem vagyok híve azoknak a verseknek, ahol egymásra írt sorokból – hiába alkotnak hozzá megfelelő ideológiát – nehezen tudom kihámozni azt, mit is akart mondani a költő. Én annak a híve vagyok, hogy ha az olvasó elolvassa, amit írok, ne azért olvassa el még egyszer, mert nem érti, hanem azért, mert megtetszett neki, és szeretné elraktározni a mondanivalóját. Éppen ezért nem vagyok híve a mostanában elharapódzott gyakorlatnak, hogy virtuális okleveleket osztogatnak. Megjelennek minden nációból kapott oklevelek. Közzétéve ilyenkor, hogy az alkotó olvasói hozsannát zengenek. Kinek jó ez? Szerintem nem viszi előre a magyar irodalmat.
Általában úgy készülnek a verseim, hogy eszembe jut – bárhol – egy-két sor, azt leírom. Régebben mindig hordtam magamnál papírt és tollat – ma már az okostelefon egyszerűbbé teszi mindezt –, majd, ha időm engedi, kidolgozom. Azután pihen az anyag. Majd újra előveszem, és megpróbálom elszavalni. Mivel fiatalként sokszor vettem részt szavalóversenyeken, rögtön érzem, ha sántít a dolog, nem jön ki a ritmus stb. Akkor javítom. Csak utána kerülhet az olvasó elé vagy kötetbe. Ugyanígy vagyok a novellával és a regénnyel is.
Azt hiszem, a legjobban az alábbi versem fogja megvilágítani azt, hogy ezt miként is gondolom, mi az alkotói hitvallásom.

Ars Poetica
Kedves Barátomnak

nem vagyok költő nem is leszek
bár írtam néhány apró zöngeményt
pálmalevelemre pontot teszek
a rákom ellen így adva reményt
nem törekszem én a parnasszusra
olyan hely ami nem nekem való
kapott díjam tévedés játéka
csak „álca” vagyok „trójai faló”
terápia... elvonja figyelmem
kiírom magamból azt ami fáj
ne olvasd ha neked kellemetlen
felrúgom ha kell az összes szabályt
élvezem csendben a magam játékát
jó ez a „nem-vers” kategória
babért nekem talán majd itt osztják
lehet hogy ez csak utópia
nem leszek és nem is vagyok költő
néhány zöngemény rím próbálkozás
nem elég hozzá egy emberöltő
hogy ebben legyen némi változás
éppen ezért ne várj tőlem soha
olyat ami elvemmel ütközik
teszem a dolgom utamat járva
csak egy vagyok ki ír... nem változik
dönthetsz úgy hogy olvasod írásom
akkor tisztelettel megköszönöm
szavakat használok... minden sorom
belőlem jött fájdalom s öröm
döntesz... nem tetszik írásom neked
lépj tovább a verset dobd a sutba
megköszönöm hogyha csendben teszed
nem próbálsz meg bedöngölni sárba
tanulok és mégsem vagyok költő
„nagyok” között nincs hely a számomra
nem lesz elég rá egy emberöltő
mégis vár rám a csillagok hona
ha időm lejár oda költözöm
felejtve minden fiaskót trendet
emlék leszek talán itt a földön
hiszen mindig szerettem az embert

ajánlás

mesterséges intelligencia
írja ma már, herceg, a verseket
ez nem elfogadott a számomra ma
írok inkább zöngeményeket
ember, hidd az érték abban rejlik
mit létrehozol magad eszétől
mert ki más tollával ékeskedik
majd nagyon gyorsan kívülre kerül

Vannak, akik megrónak azért, mert én nem használok – csak néha, ha a mondanivaló ezt kikényszeríti – nagybetűt és központozást. Úgy gondolom – ezt a legutóbbi szegedi közönségtalálkozón be is bizonyította a felkért szavaló –, az olvasás közben az olvasó oda teszi a vesszőt, kettőspontot, pontot, nagybetűt, ahova szeretné. Így adva olvasási élményt saját magának. Persze, hogy ezzel az „ítélethozó szakértők” nem értenek egyet. Itt egy másik gondolatom erről:

Admonitum

Magad útját járjad, ne próbáld másokét,
ha eltévelyedsz... lehet... elnyel a sötét.
(Hegedűs Gábor)

10. Ahogyan ismerlek, tele vagy energiával, alkotókedvvel. Mi motivál „kéthetesként”? Milyen terveket forgatsz a fejedben?

A látszat csal. A betegségem alaposan visszavetett mindenben. Ebben a nehéz időkben sokat segített az irodalom. Bár el kell, hogy mondjam, hogy én nem kezeltem betegségként, csupán egy feladatként, amit majd meg kell oldani. Tudjuk azt, hogy ez vagy sikerül vagy nem. Én ezzel nem érek rá foglalkozni.
Szerencsés alkat vagyok. Soha nem engedtem, hogy egy probléma legyűrjön. 
Elvem az, hogy csak pozitívan, mint az unikumos üveg!
Két hetesként mi motivál? Most dolgozom egy újabb ePUB verseskötetemen, két regényt írok egyidőben, az egyik egy sci-fi, a másik egy krimi. Tervezem az Európai aranyásó regényem második részének megírását is.
Ugyanakkor ebben az évben szeretnék megjelentetni négy ingyenes antológiát e PUB és nyomtatott formában – ha lesz rá jelentkező.
Készítem elő a Jelek 2026 Irodalmi Pályázatot, mely ebben az évben átalakuláson megy majd keresztül. Ebben az évben is – mint eddig minden évben – meg kell szerveznem a 59. érettségi találkozót, a 9. Veterán találkozót a régi katonatársaknak, az ünnepélyes díjkiosztót a pályázatnak. Meg kell szerkesztenem a pályázat antológiáját (ami 2025-ben 610 oldalas volt) Kaptam meghívást Pécsre egy közönségtalálkozóra, a részleteket még nem tudom. Közben a FB-n is naponta ott vagyok. Arról nem is beszélek, ha az idő jobbra fordul, a kertemben vár 40 db gyümölcsfa, szeretnének a felesleges ágaktól megszabadulni. Szóval van terv, csak egészség legyen, azaz rosszabb ne legyen, mint most.

Kicsit zavarban vagyok, mert az a rengeteg vers, antológia és önálló mű, amelyeket a szerző sok-sok képpel illusztrálva elküldött, nehezen férne bele egy olvasatnyi bemutatóba. Arra kértem Hegedűs Gábort, legyen a Hetedik termékeny szerzője, mert verseinek, prózáinak méltó helye lesz közösségünk körében.
Bízom abban, hogy elfogadja a meghívást, mert minden magyar alkotóra számítunk a jövőben is, aki felvállalja a Hetediket mint alkotóműhelyt. Addig is a Szemléző olvasóinak nevében további sikereket és gazdag alkotói éveket kívánunk.

A tücsök

Amióta túlesett a műtéteken és a kezeléseken, szomorúan tapasztalta, hogy bizony a munkabírása alaposan megcsappant. Segítség nincs, a munkát meg kell csinálni. Ha lassabban is, de el kell végezni.
– Ha már elvitte a fagy a termést – mondta a párjának reggeli után – kicsit előbbre hozom a zöldmetszést a kert fáinál. Úgyis sok a száraz ág, no meg a moníliás, legalább a friss hajtásoknak teret adok.
Szorgalmasan dolgozott, létrára fel, létráról le. Halomba gyűltek a levágott száraz ágak a fa alatt. Azután érezte, hogy elfáradt. Leült a létra második fokára, maga elé vett egy műanyag vödröt, és elkezdte összedarabolni a gallyakat. Jó lesz ez még – gondolta.
Két óra volt mikorra Péter befejezte a munkát, amit délelőtt elkezdett. Ebéd után ledőlt egy kicsit, hogy kipihenje a fáradtságát.
Késő délután volt, mire felébredt a délutáni alvásból. Amikor felkelt, a nap már közel járt a horizonthoz. A félig leeresztett redőny csak kevés fényt engedett át. Kicsit feljebb húzta, és leült a laptop elé, megnézni, hogy aznap mi is érkezett. Apró mozgásra lett figyelmes. Mintha az íróasztalon lévő határidő naplón megmozdult volna valami. Feljebb húzta a redőnyt, és akkor meglátta. Egy tücsök ült a naplón háttal Péternek.
– Hogy kerülsz ide a tetőtérbe, kisbarátom – szólította meg a férfi a tücsköt hangosan – bár pontosan tudta, hogy nem ért belőle semmit.
A tücsök, mintha érzékelte volna, hogy hozzá beszélnek, lassan lépésről – lépésre megfordult. Most szembenézett Péterrel, de nem mozdult. Mintha csak azt sugallta volna „én sem tudom miért vagyok itt, hogyan kerültem ide, jó lenne már újra a szabadban”.
Péter lassan felállt, nehogy megijessze a tücsköt, lassan kinyitotta az erkély ajtaját.
Óvatosan felemelte a naplót, az ajtóhoz vitte.
– Hadd lássak egy szép nagy ugrást. Jobb lesz neked a szabadban, kisbarátom. A tücsök mintha csak erre várt volna. Lassan megfordult a szabadság felé, és egy hatalmas ugrással eltűnk az erkély előtt álló Leilandi ciprus irányába. Eljutott-e oda, ki tudja.
Péter leült a laptophoz megnyitott egy újabb üres fájlt és lassan gépelni kezdett.
Címnek felírta: A tücsök.

Cogitans
tükörvers

elvetélt álmok és képzetek
rozsdás húron néma hangjegyek
dallam száll rekedt hangon tova
mozdulat már csupán tétova
mozdulat már csupán tétova
dallam szál rekedt hangon tova
rozsdás húron néma hangjegyek
elvetélt álmok és képzetek

Koldus Ballada

„Étlen, szomjan, megköpdösve, kizárva,
sántán, bénán, süketen és vakon
járunk koldusdalunkkal házról-házra,
jeges télidőn és forró nyárnapon”

Faludy György:Koldusdal

rongyokba burkolt testük ma fázik
oly jó lenne néhány finom falat
pénzhez jutnak csak kannás bor játszik
nyomort túlélni segít az ég alatt
padon vagy pad alatt a fekvőhelyük
sokszor betakarja a levél s hó
senki sem törődik akkor velük
az utca lakója „eb ura fakó”
tél hidege bizony vízválasztó
sokan kerülnek akkor másvilágra
a reményt hogy lesz egy saját kunyhó
hiába keresi nem találja
pedig nekik is élni lenne jó
de egyre tágabb a szegénység olló
ajánlás
herceg a szegényt vedd pártfogásba
hisz ember ő is akár a többi
miért van élete ilyen romokba’
ki tudja…ha tudsz…hát segíts neki