Néhány óra

Néhány óra

Csak néhány óra - mondod,
erről egy Dali-kép jut eszembe,
elfolyik az idő… aztán egy másik,
egy kiszáradt facsonkon lóg
néhány óra, zsebóra, toronyóra,
miközben az ébresztőóra berozsdál -–
de tudom, hogy nem így értetted.

Csak néhány óra, amit
rettegésben kell töltenem,
amit rettegésben töltök,
amit rettegésben töltöttem,
attól függ a perspektíva,
hogy az idő melyik pontján mesélem -–

már tudom, hogy nem sikerült
a műtét, és hogy ez az egész
elképzelt jövőnket újraírja,

vagy még a folyosón várakozom,
egy analóg óra másodpercmutatójába
kapaszkodik a szemem,
a gondolataim pedig egy sebész
kesztyűs kezét vezetik,

vagy csak most meséled,
hogy az orvos bizakodó,
és te is az vagy, mert egész
más életminőséggel kecsegtet,
szinte megalkuvások nélkülivel.

Csak néhány óra.
Nem ezek az utolsó szavaid,
de a legerősebbek, mert
ordítva tiltakoznék,
de mindig azt akartam,
hogy szabad legyél,
hát rámondtam: csináld.