Szokványos mindennapok
Szokványos mindennapok
Mindennap ugyanúgy telik. Ébredés, öltözés, bölcsőde, gyár, bevásárlás, haza. Főzés, vacsora, fürdetés, meseolvasás, alvás, ébredés. Nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű és szokványos lesz az életem.
Ébredünk, öltöztetem a kisfiamat, futás, irány a bölcsőde. Buszmegálló, utasok. „Hogy vagyunk, hogy vagyunk?” Ugyanúgy, mondom foghegyről, hiszen két hónapja fáj a hasam. Gyerekemnek búcsúpuszi, és a szokásos úton rohanás a gyárba. Kávé, kis traccsparti, „hogy vagyunk, hogy vagyunk?” Ma nem jól, kicsit szédülök, fáj a hasam, mondanám, de inkább hallgatok. Sürgős a munka, gyorsan kell a rajz, szerkesztem, kihúzom tussal, mint máskor. Fáj a hasam. A gyári orvos tud a vérzésemről, vigasztal, majd rendbejön. Ebéd. Nem esik jól, mondom a férjemnek. Mindig együtt ebédelünk. Nem kapunk lakást, mondja rezignáltan, évek óta hitegetnek az illetékesek. Kávé a büfében, semmitmondó traccsolás sorban állás közben. Újra megszédülök. Biztosan a kialvatlanság és a sok vérvesztés.
Egyedül megyek a gyerekért, férjem túlórázik, így van ez nap, mint nap. Lekésem a buszt, nem tudok elég gyorsan futni édes terhemmel a karomon. A sofőr ismer, fékez és megvár. Nehezen kecmergek le a megállóban, annyira fáj a hasam. Az utcabeliekkel sétálunk haza, ki mit főz, mit néz a tévében, jaj, de aranyos a kisfiad, a szokásos szöveg. Otthon anyám vár, nála lakunk. Az asztalon már kinyújtva a tészta, a csigacsinálók odakészítve, ma az unokahúgom esküvőjére tekerünk csigát. Kávé, „mi volt ma a gyárban?” Válasz helyett összeesem. Anyám rohan, mentő, kórház, műtét, túlélem. Látogatás, „hogy vagy, mikor engednek haza?” Reggeli, vizit, rutinvizsgálatok. Alvás, evés, vizit, gyógyszerek. Alvás, evés, vizit, gyógyszerek. Holnap mehetek haza. Várom a reggelt, jó lesz újra a megszokott monotónia! Az ébredés, öltözés, bölcsőde, gyár, bevásárlás, haza. A főzés, vacsora, fürdetés, meseolvasás, alvás, ébredés. Ám éjjel kiszakad a hasfalam, egy béna doki rosszul szedte ki a kapcsokat. Lőttek a szokványos mindennapoknak, még nem mehetek haza. Reggeli, vizit, rutinvizsgálatok. Vérzik a seb a hasamon, …magának többé nem lehet gyermeke!” Sírok, de nem hiszem. A legjobb beteg vagyok, szót fogadok, alszom, eszem, rutinvizsgálatok, vizitek. Egyszer hazamegyek!
Otthon könnyebb a gyógyulás, nem érek rá magamat sajnálni. Ébredés, gyereköltöztetés, bölcsőde, bevásárlás haza. Főzés, vacsora, fürdetés, meseolvasás, alvás, ébredés. Ez most a férjem és anyám feladata. Nem is hiányzom annyira a fiamnak, de bölcsőde után lihegve szalad be az ajtón, nekem szegezi a megszokott kérdést: „ugye ma te mesélsz nekem?” Olvasok, átölelem, érzem bababőrének finom illatát. Ettől erőre kapok. Mennek a napok, egyszerű hétköznapok. Ébredés, öltözés, bölcsőde, gyár, bevásárlás haza. Főzés, vacsora, fürdetés, meseolvasás, alvás, ébredés. Orvos, felülvizsgálat, tulajdonképpen rendbejöttem, de a kiszakadt hasfal hege egy életen át fájni fog, és nem szülhetek több gyereket. Az nem lehet, hogy a gyerekemnek ne legyen testvére! Lesz! Hiszem és tudom, de mennek a hétköznapok. Ébredés, öltözés, bölcsőde, gyár, bevásárlás haza. Főzés, vacsora, fürdetés, meseolvasás, alvás, ébredés. A betegségem miatti egyre ritkuló szeretkezés már szokványossá válik. Nincs kilátás lakásra, anyám és öcsém szeretettel tűri, mindenben segítenek. Beszürkült hétköznapok, egyetlen jó dolog van az életünkben, a gyermek. Kell neki egy testvér! Ne várjunk tovább! Nem lesz semmi baj, ki tudom majd hordani. Kétkedés, félelem, próbálkozás.
Mennek a napok, egyszerű mindennapok. Végre tavaszodik, már nincs olyan hideg, gyorsabb a reggeli öltözködés, nem kell rohanni a buszhoz. A megállóban utasok. „Hogy vagyunk, hogy vagyunk?” Ugyanúgy, mondom röviden, és reménykedem. Bölcsőde, gyár, bevásárlás, haza. Főzés, vacsora, fürdetés, meseolvasás, szeretkezés és a remény.
Nem kapunk lakást, tetőteret építünk, mert jön az új baba. Az egyszerű napok után mozgalmasabban telik a nyár, de ugyanolyanok a reggelek. Ébredés, öltözés, a gyereket az óvodába a férjem vagy anyám viszi. Én otthon tevékenykedem. Egyre nehezebb a főzés, de a fürdetés, a meseolvasás szívet melengető.
Szépen süt a napsugár, a nyár már csak ilyen. Forró és nagy a szárazság. Mindennap locsolni kell a növényeket. Egyszerű és szokványos az életünk. Ébredés, szoptatás, öltöztetés, apa hordja óvodába a nagytestvért, majd a gyárba megy, és bevásárlás után jön haza. Én szoptatok, fejek, újra tisztába teszem a kicsit és etetem. Főzés, vacsora, fürdetés, meseolvasás.
Szoptatás, alvás, ébredés….
Gödöllő, 2025. december 14.