Írta: Botos Ferenc
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 85
Téridőben
Mielőtt
meg kellene gyónni, igen,
a görcsbe rándult rovarlábakat,
egy gerincetört madár kihunyt szemeit
meg kellene gyónni, egyszer, igen,
mielőtt végképp este lesz
Azután
aznap reggel az ágyon feküdt
semmibe merevült szemeit látom azóta is
azután csak a halottszállítók
lépteinek dobbanásai a lépcsőházban
Epitáfium
egyik tenyeréből a másikba
magányosból a halálosba
valóságból a káprázatba
elfelé visz már az ember lába