tizenhat tonnám
Közzétéve: 1 hete
Szerző: Tamási József
Versek
tizenhat tonnám
minden nap lejárok
a magány bányájába
hogy kifejtsem
az előírt
tizenhat tonnámat
járom a sötétséget pislákoló lámpámmal
keresem az ércet a szűk vágatokban
fogom csákányomat és fejtem
a kemény kőzetet
aztán megpakolom a csilléket
tolom görnyedten
a levegőtlen vájatokban
nap mint nap
izzadva
még álmomban is
úgy érzem
nem az ércet fejtem
hanem magamat
amit lefaragok
másnapra visszanő
nehogy megszabaduljak