A kütyü
Írta: Takács Zoltán
Közzétéve 5 napja
Megtekintések száma: 3
A kütyü
– Cseng! – csaptak a homlokukra a “Bőröndbelső Kutatási Fejlesztési Csoport” tagjai.
– Cseng! – szólt a csengő kisvártatva egy emelettel lejjebb, majd még kétszer megismételve.
Bentről nem eléggé visszafojtott, káromkodáshoz hasonlatos kínai karattyolás hangjai után Cseng képe szélesen vigyorogva megjelent az ajtórésben.
– Mit akarni? – Majd meglátván Bélát – Az most nincs félár fele! – és már csukta volna be az ajtót, ha a K+F team négy lába közül az egyik be nem feszül az ajtórésbe.
A félreértések tisztázása és a bőröndben talált leírás átnyújtása után Cseng közölte: – Ez nem lenni kínai, de van fordítógép ocsó, huszonöt nyelv, mindjárt hoz! – majd kis matatás után megjelent a tolmácsgéppel.
– Cseng! Ez csak huszonkettő! Rá van írva!
– Igen, kapsz még plusz három nyelv. Aszpikban. Az huszonöt.
A tolmácsgép persze nem boldogult a jelekkel, így Cseng szomorúan, a team pedig tanácstalanul nézett szembe a kihívással.
Az első bőröndöt a volt kollégája adta el Károlynak. Egy légitársaságtól vette, mikor az kiárusította az elveszett csomagokat, de az asszony kiverte érte a balhét, ő meg megsajnálta, és kihúzta a bajból.
Ruhák voltak benne, meg egy fél kiló porcukor, amit bekevert fahéjjal a palacsintához. Egy hét múlva tért magához. Azóta óvatos, de valahogy rabjává tette az izgalom, hogy egy elveszett csomagon keresztül belepillanthat egy idegen életébe.
A kütyüt a negyedik bőröndvásárlása során találta, alkatrészekre szétszedve. Valami high-tech cucc lehetett, de ötlete sem volt róla, hogy vajon mit csinál. Nyugdíjasként ideje és türelme is megvolt, elhatározta, hogy ha addig él is, összerakja. Ekkor jutott eszébe Béla, az ”ezeregy és még” mester, ahogy a banda a kocsmában csúfolta.
Kitűnő választás volt. Neki köszönhetően mára egész jól álltak a kütyüvel. Már a fedőlemez is a helyén volt, minden passzolt, de Károly a tudományos megközelítés híveként bekapcsolás előtt el akarta olvasni a dokumentációt, és itt jött a képbe Cseng, de zsákutcának bizonyult.
Nem volt mit tenni, nagy levegőt vettek és bekapcsolták. A készülék tetején megjelentek azok az érthetetlen jelek a leírásból, amik össze vissza ugráltak, ahogy Károly a beállítókat tekergette. Lecsavarta mindegyiket majd megnyomta a középső gombot. A készülék előtt egy kb. 5 centis fekete örvény jelent meg, majd kis idő múlva eltűnt, ...a pohár kadarkával együtt, ami ott volt az asztalon.
Miután a páros a meglepődésből magához tért, gyorsan kivitték a készüléket az udvarra. Nem veszíthetnek több kadarkát nyugdíjfizetésig. Persze azért piszkálta őket a dolog. Béla átbillentett egy kapcsolót, és újra megnyomta a gombot. A kis fekete örvény most visszaadta a kadarkát, de a bögre fejjel lefelé jött, így az a földre loccsant.
Egész este tanakodtak. Próbálták kitalálni, hogy mi a fenének csinál valaki egy ilyen berendezést. Másnap délelőtt “a tudományról mindenkinek” műsor adta meg a választ. Egy csillagász magyarázott valamit a fekete lyukakról, még egy animációt is bemutatott a kavargó örvényről. Károly szíve nagyot dobbant: – Ez az! Ez egy fekete lyuk generátor.
– Béla! Gyűlés van! – szólt bele egy másik bőrödben talált walkie-talkie-ba, majd elmosott két poharat és elővette a maradék kadarkát, gondolta, beáldozza a cél érdekében.
– Az a gyönyörű egész füstölt sonka, ott a hentes kirakatában. Azzal csak elboldogul a kütyü! – ötletelt Bélával, kreativitást merítve az első pohárból.
A terv éjszaka került kivitelezésre. Béla, mint a team műszaki igazgatója találomra csavart egyet az egyik beállítón, majd a kirakat elé állva megnyomta a gombot. A fekete örvény gyorsan nőtt, majd eltűnt. A húsbolt is.
– Tyűazáldóját – vakarta meg füle tövét Béla – jó erős a cucc.
Nem tudták mit tegyenek, de abban mindketten biztosak voltak, hogy a kütyüben nem maradhat a sonka, ilyen pazarlást nem engedhetnek meg maguknak. Béla javaslatára buszra szálltak és elzötyögtek Alsógyürökre, végig gyalogoltak a majdnem benőtt turistaösvényen és a legeldugottabb sarkában átkapcsolták a kütyüt és lerakták a húsboltot.
– Most már mindegy! - vonta meg a vállát Károly, és berúgta az ajtaját.
Amikor hazaértek, szépen felszeletelték a sonkát egyenlő 60 szeletre. Egy hónapra elég lesz. A csontot odaadták a szomszéd kutyájának, az úgyis elássa, így nem marad nyom.
Másnap a híradóban egy rendőr alezredes nyilatkozott az esetről. Károly nagyon megijedt, rögtön hívta a műszaki igazgatóját:
– Adjunk ki egy nyilatkozatot – javasolta Béla – akkor nem lesz semmi baj.
– Mi az, hogy nem lesz! Már van! Nagy baj van!
– Á, dehogy is – legyintett Béla – mondj egyetlen esetet, amikor egy terrorista szervezetet lekapcsoltak miután bevállalta a balhét!
Károly hallgatott!
– Na ugye! Hozom a ragasztót.
Miután a páros az “Alsógyürki Hírmondó” múlt havi számából kivagdosta a betűket a nyilatkozathoz, gumikesztyű híján sütőkesztyűben ragasztgatta fel, és mivel hivatalos iratnak minősítették, tértivevénnyel feladták az alsógyürki ravatalozó címével.
– Talált valamit? – lépett be az alezredes a laborba.
– Bukta – válaszolta a technikus, de mikor rájött mennyire félreérthető kiegészítette: –Baracklekváros! Mármint csak ezt találtam a nyilatkozaton. Meg Technokol Rapid-ot.
A sajtó természetesen felkapta a dolgot, és az internet népe hamar mémet faragott belőle. Rövidesen megjelentek a feliratos pólók:
Baracklekváros!
EZt BUKTA!
Bőröndbelső Kutatási Fejlesztési Csoport
A gyorsan jött hírnév, a gyürki temető TEK általi felásása, – persze nem találták meg a gyanú szerint földbe süllyesztett titkos bázist – valamint az ügy nemzeti terrorakcióvá való előlépése egy hét rettegésre ítélte a két öreget. Károly megunva a félelmet, komoly döntésre jutott:
– Nincs más megoldás! Eltüntetjük a Teve utcai székházat!
Persze az ügyeletes dolgozókkal nem számoltak, de nem is kellett, mert másnap, miután lerakták a székházat a túristaösvény mellé, amivel Alsógyürk hirtelen fejlődése immáron már a holdról is láthatóvá vált, megállapították, hogy észre sem vettek semmit, de azért jobb, ha ide már nem jönnek vissza többet.
A következő héten már a parlament is foglalkozott a “Bőrkufecs” – ahogy a köznyelv lerövidítette a terrorista sejt nevét – viselt dolgaival. Napirend előtti felszólalások pro-, de leginkább kontra érveltek: azért mégiscsak egy hivatalos épület volt, és karhatalomra mindkét oldal igényt tart megválasztása esetén. A székház helyén létrejött spontán területet néhány nap múlva már a Google navigáció is “Tevesincs” parkként emlegette.
A feszült politikai légkör hatására, a személyes biztonságuk érdekében, a sonka jótékony áldásaként megmaradt kajapénzből finanszírozott kadarkameghívások során, Károly és Béla, a közeli “Dolgozó – osztályon kívüli” névvel elhíresült vendéglátó egységben kezdett szorgos közvélemény kutatásba, melynek során megállapították, hogy a választópolgárok szignifikáns többségének nem okozna a nemzeti érzésében törést a parlament eltüntetése.
A megnyugtató eredménynek hatására a páros még aznap éjszaka akcióba lépett. A problémát a folyamat nem igazán reverzibilis volta jelentette – azért egy országházat mégse tehetnek csak úgy le egy erdő közepére, – ezért, más lehetőséget nem látva úgy döntöttek, hogy a kütyüben hagyják.
Károly ettől fogva – félelmében, nehogy valaki véletlenül visszafordítsa a lyukat – mindenhova magával vitte zsebében az apró berendezést.
Persze a bőrönd projekttel nem tudtak leállni, így egy új beszerzés kinyitásakor Nokiás dobozba, öszödi hangfelvételekbe, ismerősen csengő diplomamunkába, luxusjachtos videóba, belga csatornázási tervrajzokba, a Bírósági Végrehajtói Kar kifizetéslistájába, valamint sajátságosan értelmezett ifjúságvédelmi fotókba botlottak. A láthatóan halálra rémült Károlyt a műszaki igazgatónak kellett megnyugtatnia:
– Mit majrézol annyit Károlykám, hisz az egész parlament a zsebedben van!