Szemben velem egy szakadt angyal áll. Magához szorítja sótlan húsomat, forgatja szemgolyóm, lüktető agytekervények között irányt mutat: Előre! Izzadt tenyerembe köpök: Előre!
|
Izzadt angyal áll előttem. Tenyerébe köpök, hogy kezét nyújtja: elkéstél, baszd meg, kábé negyvenhét évvel. Szemgolyóját forgatja, majd' kiszakad koponyájából, pedig siettem, mondja. Szárnyai csapzottan lógnak. Megint esik. Sótlan a húsa, de már az sem érdekel.
|