Anti-Antigóné

Írta: Tornay Xénia


Közzétéve 1 hete

Megtekintések száma: 42



Anti-Antigoné

Megfeszített lelkem lóg egy tört kereszten.
Én Thébai szülötte nem voltam soha.
Bátyámat kezemmel földbe nem temettem.
Kreónnak panaszra nem volt hát oka.

Én, a por leánya itt, e földi létben
Égi törvényt vágytam mindig, szüntelen,
Mégis híg parancsok szolgálójaképpen
Önmagamhoz lettem végül hűtelen.

Szőke gyermekálmom húzták fel a dobra,
S pergő ritmust vertek égő bőrömön.
Álltam, hős alázat holtig büszke szobra,
Bár a földre vont le tiprott ösztönöm.

Nyelvemet fogóval már hiába tépik –
Ép a hangom, s érdes, mégis néma szám.
Ősapáim átka visszhangzik az égig,
Hallgatásom bűnét vádként köpve rám.