Charles Bukowski: felvételi határozat
Írta: Bozóky Balázs
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 31
felvételi határozat
16 évesen
spiccesen tántorogtam haza
a nagy gazdasági világválság idején
és az összes ruhám—
rövidnadrágom, ingem, zoknim,
a bőröndöm, és a novelláim
lapjai
ki lettek vágva az ablakon
és a pázsiton meg
az utcán hevertek szétszórva.
anyám
egy fa mögött kuksolt:
"Henry, Henry, ne
ne menj be...
ki fog nyírni, olvasta
az írásaidat..."
"majd jól
elnáspángolom..."
"Henry, tedd el
ezt … és
keress magadnak egy kiadó szobát."
de aggasztotta apámat
hogy talán nem
fejezem be a gimnáziumot
és újra
visszatérek.
egyik este besétált
az egyik novellám
lapjaival kezében
(amit sosem mutattam
még neki)
és azt mondta, "ez itt
na ez egy remek történet,"
mondtam, "oké.,"
odaadta
és felolvastam.
egy gazdag emberről
szólt az az írásom
aki összeveszett
a feleségével majd
kiment az éjszakába
inni egy kávét
és bámulta
a pincérnőt meg a kanalakat
a villákat
a só- és borsszórókat
meg a neonreklámot
az ablakban
aztán elment
az istállójába
hogy megnézze és megsimogassa
kedvenc lovát
amelyik akkor
úgy fejbe rúgta
hogy szörnyethalt.
valahogy
ez a sztori
mélyen meghatotta
az öregem bár
amikor megírtam
fogalmam sem volt róla
hogy mit és
miről is írok egyáltalán.
szóval mondtam apámnak,
"oké, öreg
megtarthatod."
kikapta a kezemből
majd kisétált
és becsukta az ajtót.
azt hiszem,
ennél közelebb
sosem kerültünk egymáshoz.
an acceptance slip
16 years old
during the depression
I’d come home drunk
and all my clothing–
shorts, shirts, stockings–
suitcase, and pages of
short stories
would be thrown out on the
front lawn and about the
street.
my mother would be
waiting behind a tree:
“Henry, Henry, don’t
go in . . .he’ll
kill you, he’s read
your stories . . .”
“I can whip his
ass . . .”
“Henry, please take
this . . .and
find yourself a room.”
but it worried him
that I might not
finish high school
so I’d be back
again.
one evening he walked in
with the pages of
one of my short stories
(which I had never submitted
to him)
and he said, “this is
a great short story.”
I said, “o.k.,”
and he handed it to me
and I read it.
it was a story about
a rich man
who had a fight with
his wife and had
gone out into the night
for a cup of coffee
and had observed
the waitress and the spoons
and forks and the
salt and pepper shakers
and the neon sign
in the window
and then had gone back
to his stable
to see and touch his
favorite horse
who then
kicked him in the head
and killed him.
somehow
the story held
meaning for him
though
when I had written it
I had no idea
of what I was
writing about.
so I told him,
“o.k., old man, you can
have it.”
and he took it
and walked out
and closed the door.
I guess that’s
as close
as we ever got.
Poem written in 1975
Books
On Love - pg. 95 - 2016
Essential Bukowski: Poetry - pg. 109 - 2016
Magazines and periodicals
Los Angeles Free Press - No. 599 - January 9-15 - 1976