Charles Bukowski: nirvána

Charles Bukowski: nirvána

esélytelenül,
céltalanul,
egy fiatalember ült
a buszon,
Észak-Karolinán keresztül
tartott valahová,
és havazni kezdett,
és a busz megállt
egy kis kávézónál
a hegyekben,
és az utasok
bementek.
a fiatal férfi leült a pulthoz
a többiekkel együtt,
rendelt, és
kihozták az ételt.
a kaja
kifejezetten
finom volt,
és a
kávé is.
a pincérnő
egészen más volt, mint
akikkel eddig találkozott.
érintetlen volt,
finom
humor
áradt belőle.
a szakács
őrült dolgokat fecsegett.
a mosogatófiú
lazán
kacarászott
hátul.

a fiatalember figyelte
a havat az
ablakokon keresztül.
örökre
abban a kávézóban
maradt volna.
a furcsa érzés
járta át,
hogy itt minden
gyönyörű,
hogy itt minden
csodálatos marad.
akkor a buszsofőr
azt mondta az utasoknak,
itt az idő,
hogy felszálljanak.
a férfi azt gondolta,
hogy csak ülök itt tovább,
hogy itt maradok.
de aztán
felállt, és követte
a többieket a
buszba.
megtalálta a helyét,
és a kávézót szemlélte
a busz ablakán keresztül.
aztán a busz elindult
a kanyarban
lefelé, el a
a hegyekből.
a fiatalember
egyenesen előre
nézett.
hallotta a többi
utast,
ahogy
más dolgokról beszéltek,
vagy
olvastak,
vagy
próbáltak
aludni.
nem
vették észre
a varázslatot.
a fiatalember
oldalra fordította
a fejét,
lehunyva a
szemét
úgy tett, mintha
aludna.
nem volt mást tenni –
csak hallgatni a
a motor
hangját,
és a kerekek
csikorgását
a
hóban.

Nirvana by Charles Bukowski

not much chance,
completely cut loose from
purpose,
he was a young man
riding a bus
through North Carolina
on the way to somewhere
and it began to snow
and the bus stopped
at a little cafe
in the hills
and the passengers
entered.
he sat at the counter
with the others,
he ordered and the
food arived.
the meal was
particularly
good
and the
coffee.
the waitress was
unlike the women
he had
known.
she was unaffected,
there was a natural
humor which came
from her.
the fry cook said
crazy things.
the dishwasher.
in back,
laughed, a good
clean
pleasant
laugh.
the young man watched
the snow through the
windows.
he wanted to stay
in that cafe
forever.
the curious feeling
swam through him
that everything
was
beautiful
there,
that it would always
stay beautiful
there.
then the bus driver
told the passengers
that it was time
to board.
the young man
thought, I'll just sit
here, I'll just stay
here.
but then
he rose and followed
the others into the
bus.
he found his seat
and looked at the cafe
through the bus
window.
then the bus moved
off, down a curve,
downward, out of
the hills.
the young man
looked straight
forward.
he heard the other
passengers
speaking
of other things,
or they were
reading
or
attempting to
sleep.
they had not
noticed
the
magic.
the young man
put his head to
one side,
closed his
eyes,
pretended to
sleep.
there was nothing
else to do-
just to listen to the
sound of the
engine,
the sound of the
tires
in the
snow.