Csak egy kép
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 252
Csak egy kép
A ház hófehér falán
vörösbe fordul
a késő délután.
Parázslik még a nap,
s amikor elalél,
felásott föld szagát
teríti szét a szél.
Talpamhoz fű simul,
megláttalak.
Lehet, hogy nem is vagy,
csak gondoltalak.
A vízparton állsz,
a fűz alatt,
s ahogy megérzed jöttömet,
felém fordítod fejed.
Ámulva látom,
hogy ismerős a szemed,
máshonnan meg
ismerős a szád,
és láttam már valakin
vállad vonalát.
Csak kép vagy, képzelet.
Nem íz, nem illat,
és nem szavak.
Ahogy régvolt szerelmeimből
egy pillanatra összeraktalak.