ÉJJELI SZÁJ
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Vörös István
Versek
ÉJJELI SZÁJ
Ha nincs már több veszély,
elmúlt az éjszaka.
Ne félj, ne félj, ne félj! –
a hajnal végszava.
A szürke szétterül,
a kék az égre fut.
Piros lesz legfölül
a reggel oldala.
A zöld a fákon át
a szemedbe suhint,
fehér a láthatár,
és rút a rút megint.
Másképpen volt előbb,
csak pár órája még,
vibráló fényszögön
imbolygott a vidék
egy ördögszáj fölött,
mit éjjel ránk nyit a
letűnt lelkek törött,
de sívó bánata.
És lengett a vidék,
rémálmokat kavart
egy zúgó, régi kép,
hogy leomlik a part,
a múlt felé a lesz,
a semmi felsikolt
és gyorsan szájba vesz,
bár koplalni akart.