Ella Wheeler Wilcox: A rosszlány

Ella Wheeler Wilcox: A rosszlány

Magányosan ült vádló szívével,
mely mint álmából rettent, rémült társ.
Csapongott minden sebzett kis érve,
zokogni sem bírt, már sírni is fájt.
Szíve, régen szerelemnek
vörös borával teli serlege,
üresen kongott, csak epecseppek
maradtak benne, minden elveszett.
Halott igaza sírjánál látta,
hogy lelkének ragyogó lemeze
rőtre rozsdásult; kincs-ifjúsága
Holt-tenger-alma, porrá lebegett.
Szerelme csípős gúny, keserúség,
hamvadt tüzek, feldúlt házak sorsa.
És felkiáltott, minek is szülték
utált szépségre, átkozott sorsra.

*

Ella Wheeler Wilcox: The Coquette

Alone she sat with her accusing heart,
That, like a restless comrade frightened sleep,
And every thought that found her, left a dart
That hurt her so, she could not even weep.
Her heart that once had been a cup well filled
With love's red wine, save for some drops of gall
She knew was empty; though it had not spilled

Its sweets for one, but wasted them on all.
She stood upon the grave of her dead truth,
And saw her soul's bright armor red with rust,
And knew that all the riches of her youth
Were Dead Sea apples, crumbling into dust.
Love that had turned to bitter, biting scorn,
Hearthstones despoiled, and homes made desolate,
Made her cry out that she was ever born,
To loathe her beauty and to curse her fate