Írta: Tornai Xénia
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 105
Fénycsepp
„…hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”
Soká görögtem cseppbe zárt sugárként
A szűzfehéren nékem szánt lapon,
Egy helyre lelni, hol e tiszta, szent fényt
Világra hozva hátrahagyhatom.
S tekintetedtől, burka meg nem óvta,
Lobot vetett a szunnyadó parázs,
Mi ott lapult bár ezredévek óta,
De mégse szíthatott fel senki más.
Már akkor tudtad, el fogok majd jönni,
Midőn a tűz még nem gyúlt lángra itt,
És vágyva vágytad csókkal ösztönözni
Törékeny testem titkos vágyait.
Vagyok fotonnyi fényként semmi rész,
Ki véled Nappá teljesedni kész.