George A. Goldschlag: Eulenspiegel pipázik

George A. Goldschlag: Eulenspiegel pipázik

Csontkemény agyagú pipából fújt
Egy szívecskét fel, a mennyezet felé.
A szívással életet lehelt belé,
S édeskés földi füstfelhőbe bújt.
Lelki esszenciával feltöltve
Újabb kaland, örök csalódás érett.
Parázs misztikus fényébe tömve
korábbi mámorok emléke rémlett. –
Behunyta szemét. Dohánybarlang volt,
Melyben lármázó, hangos népség derült,
Más túllicitálására hangolt,
És nem észlelte őt, ki felhőben ült. . .

George A. Goldschlag (szül.: 1896. aug.14., Berlin; elhunyt: 1934. jún. 29., ugyanott)
újságíró és lírikus. Forrás: Eulenspiegel, 1921

(Megjelent a Magyarul Bábelben irodalmi oldalon.)

George A. Goldschlag: Eulenspiegel raucht

Aus einer Pfeife tönernem Gebein
Blies er ein Herz und sah`s zur Decke schweben.
Und seines Atems ziehendes Beleben
Sog allen süßen Duft der Erde ein
Und sog sich satt an seliger Essenz
Zur Weiterfahrt für ewiges Enttäuschen.
Unter der Asche mystisches Geglänz
Schien ihm Erinnerung aus frühen Räuschen –
Er schloß die Augen. Rings die Tabagie
War voll von Lärm aus einem lauten Volke,
Das seine eignen Stimmen überschrie
Und ihn nicht sah. Er saß in einer Wolke. . .

George A. Goldschlag (geboren 14. August 1896 in Berlin; gestorben 29. Juni 1934 ebenda)
Journalist und Lyriker. Aus: Eulenspiegel, 1921