Gombás gulyás
Írta: András Adél
Közzétéve 4 napja
Megtekintések száma: 22
Gombás gulyás
Linda óvatosan meglibbentette a függönyt, és átlesett a szomszéd kertbe.
– Mi a bánatot sütnek még mindig?
– Ne foglalkozz velük állandóan! – szólt rá dühösen a férje. – Engem is zavar, de nincs mit tenni ellene.
– Nem foglalkozom velük, de idegesítő, hogy minden hétvégén itt zajongnak a kerítés mellett. Nem is sütnek, bográcsos készül – pontosított, miután arrébb lépve jobban rálátott a tűzre. – Vén marha lehetett, legalább négy órája füstölik a kerítésünket. Hallod, Péter? – nézett a férjére, hogy nem érkezett válasz.
A férje tüntetőleg bedugta a fülhallgatót a fülébe, és elfordult.
A hátsó szomszéd szaletlit épített a kerítéstől mindössze harminc centire, ahol minden nyári hétvégén egész napos, zajos partikat tartott. Nemcsak a kis kertben volt zavaró a hangoskodás, behallatszott a házba is. A konyha, a nappali és az emeleti szoba is erre a hátsó kertre nézett. Így Linda csak az aprócska dolgozószobába tudott elvonulni, ha nem akarta hallgatni a szomszédokat. Sem a szépen rendben tartott kertet, sem a hatalmas teraszt nem használta jó szívvel ilyenkor. Az hogy kénytelen volt végighallgatni az érdektelen társalgásokat kevésbé zavarta, mint az hogy ezek a beszélgetések ritka ronda stílusban zajlottak. Linda számára az anyanyelv egy imádott gyerek, akit szeretni, ápolni, vigyázni kell. Próbált nem figyelni rájuk, elfoglalni magát a házban, de akaratlanul is vissza-visszatért az ablakhoz, majd, amikor látta, hogy még mindig tart a parti, dühösen morgolódott.
– Mit zabálnak annyit, nem elég kövérek már így is?
A szomszédok folyamatosan járkáltak, újabb hozzávalóért, italért mentek be a házba. Megesett, hogy a készülő ételt nem őrizte senki. Linda tíz percenként kinézett a kerítés felé, amit két elem között nagyobb rések taglaltak. A méretes bogrács épp egy ilyen hézaggal egy irányban helyezkedett el. Ha kinyújtja a karját, akár meg is sózhatná a készülő kaját. Jó is lenne, kuncogott magában, beleszórni fél kiló sót, hadd egye a sok mocskos szájú!
Az egyre hangosabb parti késő estig tartott, ő pedig folyamatosan leskelődött, időnként tüntetőleg kiment az udvarra, kihúzott egy gyomot, de a hatfős társaság rá sem hederített. Péter is bosszúsan megrándult egy-egy hangosabb, díszesebb káromkodásra, de sokkal higgadtabban intézte napi teendőit, mint az asszony.
Linda reménykedett, hogy a feldolgozott fél marha elegendő étket biztosít másnapra is, de csalódottan konstatálta, hogy vasárnap reggel újra elkezdték kihordani a nyersanyagot a kerti asztalra. Ezúttal csak az ott lakó Gábor és Kati. Linda pihenni szeretett volna, csendben elterülni a kanapén. A készülődést látva azonban, inkább főzni kezdett. Pikáns paprikásra vágyott. Nagy bárddal, dühös mozdulatokkal szétcsapkodta a húst, majd alaposan szórni kezdte pirospaprikával, amikor megakadt a szeme a kalocsai melletti Pepper X-en. Péter szülinapjára vette, ez a piacon kapható legerősebb chili, még a csípőst imádó Péter sem merte megkóstolni. Nem is sót, inkább ezt kellene beleönteni a szomszéd gulyásába, gondolta bosszúsan. Megfigyelte, hogy amint elkezd rotyogni a bográcsos, a szomszédok bevonulnak piáért. Ez lenne az ideális pillanat. Igaz, az idő szűkös, mindössze három-négy percet töltenek a házban.
Következő hétvégén végig zuhogott. Soha nem örültek ennyire a nyári esőnek. Az egész napot a fedett teraszon töltötték Péterrel, a csendes esőkopogást hallgatva. Meg tudnám szokni ezt a nyugalmat, ábrándozott.
Egy hét múlva azonban visszazökkent a valóságba. Szombaton kora reggel kezdetét vette a szomszéd hepaj.
– Figyelj, Péter, ne menjünk el gombászni?
A kertvárost egy kis erdő zárta, ahova szívesen kijártak sétálni, gyógynövényt, gombát gyűjteni. Péter fáradtan tápászkodott fel a fotelből. Látszott rajta, szívesebben maradna, de miután maga is kilesett az ablakon, a természet mellett döntött.
A hangulatos bükkösben, kedvenc helyükön, sárgálló rókagomba-telepre leltek.
– Ezt itt hagyom neked, ott látok még szebbet – örült meg Linda.
A földet kémlelve egy fehéres, sárgászöld kalapos példányt fedezett fel a gyökerek közt. Szedek néhány csiperkét is, ujjongott. Ahogy jobban szemügyre vette a gombát, látta, hogy ennek bocskora van. Nem csiperke. Gyilkos galóca. Egy pillanatra lemerevedett, majd elővett egy műanyag zacskót, óvatosan körbefogta vele a gombát, letörte, majd szorosan megkötötte a zacskó száját.
– Na, milyen a másik sziget? Ezt leszedtem – kiáltott át Péter.
Linda összerezzent, úgy meredt a kezében tartott gombára, mint aki álomból ébred. Tétova mozdulatokkal a hátizsák különálló, hátsó zsebébe csúsztatta.
A nap békés sétával folytatódott, csak egyszer jutott eszébe a zsákban lapuló méreg. Majd otthon kidobom, nyugtatta meg magát.
Régi filmzenéket dúdolgatva, remek hangulatban nyitottak be a házba.
– B...meg, mondtam, hogy figyelj rá, most leégett az egész! – csapta meg a fülüket a szomszéd Gábor borgőzös hangja. Linda könnyed hangulata azonnal elszállt, teste ideges remegésbe kezdett.
Száját összeszorítva pakolta ki a rókagombát, és némán pucolni kezdte. Péter rövid ideig körülötte tett-vett, de felesége robbanás előtti arcát látva, inkább kivonult a garázsba.
A szomszéd vitatkozás egyre erősödött, és bár bekapcsolta a rádiót, hogy ne hallja, félpercenként összerezzent egy-egy ronda szóra.
Amikor már rotyogott a gombapaprikás, hosszú percekig türelmesen bámulta a szomszédokat.
– Hozod már azt a sört, b...meg?
– Mindjárt, csak nem találom a k… babérlevelet – üvöltött vissza a házból Kati.
– Szerencsétlenkedsz állandóan – csapta le a fakanalat Gábor, majd elindult a bejárat felé.
Linda elővette a hátizsákot. Belenyúlt a külső zsebébe. Kihúzta a lezárt tasakot. A fehér gomba kissé összeesett, de szépen egyben maradt. Kivette, letette egy nyitott reklámújságra a padra. Apró darabokra szelte, majd ráhajtotta az újság másik felét. A kést alaposan elmosta. Óvatosan, hogy a gombaszeletek le ne potyogjanak, felvette az újságpapírt a padról. Kinyitotta a teraszajtót.
Finom, de szapora léptekkel megközelítette a kerítést. Három perce van, pillantott az órájára.
Átlesett a kerítésrésen. Sehol senki. A gulyás nehéz, zsíros, vörös buborékokat vetve rotyogott az üstben. Linda egy röpke pillanatra elbizonytalanodott. A szürke füst könnyeket csalt a szemébe.
„Hova a büdös életbe tetted?”– hallotta a szomszéd ház felől. Most!, határozta el magát. Átnyúlt a kerítésen, és egy jól irányított mozdulattal beleborította az újság tartalmát az edénybe. Az apró fehér darabkák pillanatok alatt, nyom nélkül merültek el a forró lében.
– Szia, Linda!
Összerezzent. Kati állt a kerítés túloldalán egy üveg sörrel. A hideg pára végigcsorgott a kezén.
– Szia, Kati. Mi jó készül?
– Csak egy kis bográcsgulyás, imádjuk. Kértek kóstolót?
– Nem, köszönjük. De szuper illata van – bólintott Linda. – Jó étvágyat! – tette hozzá mosolyogva.
Visszatért a házba. Felvette az újságpapírt a padról. Óvatosan, hogy a rajta fekvő gomba le ne guruljon, visszatette a műanyag zacskóba, megkötötte a száját, majd kivitte a kapu melletti nagy kukába.
– Szuper illata van, szerintem elkészült – fogadta a férje a tűzhely mellett.
– Rögtön tálalok. Te Péter, jövő hétvégén nem utazunk el valahová?