Hatvanöt
Írta: J. Simon Aranka
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 269
Hatvanöt
amikor eljön a hatvanöt
a test hamarabb fárad
a házimunka meggyötör
a bőr a szem kiszárad
az arcon gyűlik mély a ránc
a magas sarkú átok
nem vidít fel már a tánc
mindenhol határok
egyre kisebb az adag
mégis gyarapszik a háj
a nyelv gyakran rest marad
nem szól hirtelen a száj
a gondolat épphogy megjön
el is illan mint a szél
mindent mentesz a „felhőben”
jól csak a papír beszél
álmok képek várakoznak
szerelmes nincsen már egy sem
nem vár fényes őrült holnap
de van mi megihlessen
rőt falevél az útszélen
lehajolsz még mindig érte
madár dalol fenn az égen
bárányfelhő int feléje
lépteid nyomán felfröccsen
langyos eső pocsolyája
dúdolsz s nyomokat hagysz közben
talán nem éltél hiába…
(első megjelenés)