Hit
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Bartha Katalin
Versek
Hit
Egy merő fel-felcsippanó magány a nádas.
Sustorgó hőség nyaldos lapuló riadalmat,
míg felhőkbe gyűlve kering az aggodalom,
Sustorgó hőség nyaldos lapuló riadalmat,
míg felhőkbe gyűlve kering az aggodalom,
habos dölyfét hányva a füst az egekig ér…
Harap a lég most, izzó torzókon kutat a lázas
kétségbeesés; kapar, ölel ölnyi hamvakat,
elcsigázott anyaság kuporog az árnyakon,
hite még él.