Interurbán
Közzétéve: 1 hónapja
Szerző: Stonawski Tamás
Versek
Interurbán
A mezőn egy telefon fekszik,
önfeledten napozik,
nem gyalázza a csöndet,
nem rúgkapál.
Már nem képes.
Nem okoskodik.
Nem kémlel.
Tudja:
itt hiába csörögne –
de ezt fel sem veszi.
Talán egyszer
maga a táj
hívja majd,
emlékeztetni,
hogy még él.