Írta: Bodor Rajmund
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 518
Itt hagytál
Itt hagytál örökre engem,
itt hagytál az égő romok között,
mérges porát szívom a levegőnek,
és minden sebem elfertőzött.
Csúszok-mászok, akár a férgek,
hitvány nyaláb hullámzó testem,
az ég alatti feneketlen térnek
minden pontját összevéreztem.
És hiába kereslek, késő a bánat,
halott vagy, mint kihűlt csillagok.
Fáj hiányod, sehol sem látlak,
többé én már sohasem alhatok.
... mert rideg kövek az én szemeim,
s magukba zárták azt a világot,
hol nincs semmi, csak én vagyok,
csak én vagyok, és nagyon fázok.