Költői ének
Közzétéve: 3 éve
Szerző: Végh Attila
Versek
Költői ének
Költői énem itt hever halomba,
már nincs szeretni kit, nincsen rabom.
Szeress te hát, képzelt múzsám, vakon,
hisz léleksmasszernek nem jó, ki lomha,
ha nem kínoz nőt, hogyha nem goromba,
csak ül morális arccal egy padon.
Nyílj hát előttünk, arany, hűs pagony,
hadd fantáziáljak macát a lombba.
Mert nagy költő vagyok, lelkem fehér,
érző nagyon, és létem is szép, kerek,
a Bosnyák tértől Parnasszig felér.
Csak úgy ne kínozna a lábszárfekély,
ágyamtól messze a járókeret,
Ereszkedj rám plafon, koporsófedél.