Kora tavasz

KORA TAVASZ

Kora tavasz jöjj, jöjj, rántsd le lepedőm,
Jöjj, rángasd meg ruhám.
Üss meg, ököllel, nem baj, ha fáj,
Hisz így is nyomorultul veszekszem
És bolyongok vak-tétován:

Hazudom, hogy csodára várok.
*
Az őrület mindig körülöttem burjánzik,
Akárhová vet az élet (mily furcsa dolog),
S névtelen fegyverem homokba temetem:
Mosolygok, hogy boldog vagyok.
**
Boldog vagyok: érzem, hogy fáj.
Boldog vagyok: megkísért az emlék.
Boldog vagyok: nem tudtam belehalni
Kora tavaszi, fojtó ölelésedbe:
Nem halt belém az üresség.

Boldog vagyok és nyomorult.