Írta: Novák Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 419
Otthon Übünél -
Kováts Albert művészetéről
Kováts Albert nem olyan régen ünnepelte 80. születésnapját, és ebből az alkalomból rendeztek tiszteletére tárlatot a legutóbbi években készült képeiből a Műcsarnokban. Nem csak festő, hanem szakmai vezető is, hiszen alapító tagja és hosszú évek óta elnöke az 1995-ben megalakult Magyar Festők Társaságának. Az ő kitartásának, aktivitásának, állhatatos szervezőkészségének és kifogyhatatlan ötleteinek köszönhető, hogy ez a szervezet immár 21 éve működik. A művészeti élet és a festőszakma szempontjából fontos tevékenysége sokat elárul Kováts Albert művészi, és emberi értékeiről, szakmai hozzáállásáról, és szervesen hozzátartozik alkotói pályájához is. A jelenlegi születésnapi tárlat ezért csak úgy lehet teljes, ha valamilyen módon a Magyar Festők Társasága is megjelenik. A kurátor felkérésére a kiállításon szereplő alkotók műveikkel elsősorban a 80 éves mestert köszöntik. A 27 festő nem reprezentálhatja ugyan a közel 300 tagú szervezetet, de alapelvei a bemutatásra jó alkalmat kínálnak.
Kováts nem végzett képzőművészeti főiskolát. Szabadiskolában tanulta a szakmát az ötvenes évek elején, közben többnyire segédmunkásként dolgozott, melyet két 56-os börtönév vágott ketté. 1969 óta a Művészeti Alap tagja,aztán a röplapozás miatt elszenvedett börtönbüntetés miatt 1956-os emlékérem elismerésben részesült. 1999-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.
A hatvanas évek végén festett misztikus tájait Vajda és Paul Klee szelleme ihlette. Nagy témája: Jarry Übü királya, művészetének emblematikus alakja Übü, illetve az „übüség”. Az Übü-sorozat a politikai elvek és a napi gyakorlat ütközéséből származik. Otthonos ebben a gondolati világban.
A bensőséges víziók festője. Képeinek fontos motívuma a labirintus, a hálózat, a térképszerkezet, amely jelképesen az emberi lét, illetve az aktuális, mindenkori hatalmak útvesztői izgalmának felidézője. Festői munkássága mellett 1991 óta ír, publikál képzőművészeti és várostörténeti vonatkozású cikkeket, 1993–98 között képzőművészeti műsorokat szerkesztett az MTV-ben.
Kedvelt kompozíciós eleme a míves-rajzos, nagy befoglaló forma, amelynek kontúrján belül fantasztikus utazás kezdődik egy aprólékosan kidolgozott, valószínűtlen tájon. Tiszta, hűvös, zenei hatású precíz szürrealizmusa groteszk elemekkel - ahogy Forgács Éva fogalmaz.
Szeszélyesen indázó vonalakkal, pontok, pöttyök, szálas vonalkák sokaságával ír rájuk olyasmit, ami lehetne repülőgépről nézett szántóföld, tán sakktábla, régészeti ásatás, vagy sütemény közelről. A lényeg a kapcsolódó képrészlet és a hatása. A kompozíció jelenti az elsődleges eszközt a gondolatok kifejezéséhez, miközben üvölt vagy nevet Übü.
A rendezettség árad Kováts képeiről. Életünk meghatározó fogalmairól szól, gondolataink gördülékenységét segítő olaj vezeti rajzait, és gyakran fut a képkereten túlra utalásaival, illetve oda vezető súlyos történelmi, irodalmi építőköveiként. Ilyen a Tengerre magyar! és a Van kiút. Vagy a Ma kőhalom képe. Ezek kapaszkodóul is szolgálnak a képek értelmezéséhez. Mindennapi közbeszédünk kedvenc szavait használja.
Egyszerre hivatalnok és világot kigúnyoló mesélő. A szerkezetrajzai tisztán felvázolt kompozíciók. Pedáns rend uralkodik képein néhol barokk formákkal, melyet a tiszta ész vezet az értelmes tartományokon keresztül. Zenei akkordok zendülnek fel képein.
Évtizedekig kollázsaival forrt össze a neve, ahol, mint gyorsan pergő filmen, úgy kapcsolódnak egymáshoz a képdarabok új jelentést alkotva. Öntörvényű alkotásrendszert hozott létre, melyen keresztül kimutatja a világ kommunikációs hegeit. A két torony című szobra a New York-i katasztrófa emlékét idézi. Kováts arról győz meg minket, azt bizonyítja, hogy a művészet tág teret ad az alkotásra, ha a képeket, képtöredékeket egymás mellé illesztjük. A kollázsok során a felhasznált elemek saját testüket, arcukat adják az új alakhoz. Így válnak képei színházi jellegűekké.
A kalligrafikus finomságú kecses vonalakat éppen úgy alkalmazza, mint a tömör, tömött és erőteljesebb mintázatokat. Nála izgalmas, talányos alakvariációkkal találkozunk, amiket szavakkal nehéz elmondani. Expresszív, ironikus, szürreális figurákat egyaránt teremt artisztikus, míves felületein.
Alkotásai gyakran lírai szaggatottságú látomások, melyekben a színtiszta borzalom is lehet tragikomikus. Sokrétű és rangos az életműve.