Írta: Bodor Rajmund
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 634
Légy nyugodt
Bordáid hézagjait kitölti a csend,
semmi sem maradt odabent,
csak a gyászoló tér.
Csak az égető önvád savas
martaléka,
pont annyi, mi még belefér.
Hiába rejtenéd világ-bánatod,
az már rád szokott, mint legyek
a dögre!
Sírj csak, ne szégyelld önmagad,
hulljanak könnyeid e felszentelt földre.
Légy nyugodt, mint parton a kövek,
bár hullám mossa és repeszti őket,
valahogy bátrak, mégsem félnek.
Megbékélnek, ahogy a halálraítélt is szokott,
mikor a cellájához érnek.