Peronmagány

Közzétéve: 2 éve

Versek

Peronmagány

Peronmagányom,
Száguld a vágányon,
Vagány magány
Tovatűnt.

Vágány a semmibe,
Akkor is menni kell,
Tovább, tovább, tovább…
Hol vagytok cimborák,
Csak a magányom
Fekszik a vágányon,
A sín a kín,
S hiába rím,
Száz szó se ír
Szárszói kínt,
Sokat kibírt
Magányos szív,
Végállomásra lel.

A csend felel,
Ha kérdezem,
Lépcsőn mért nem
Mentél fel,
Korlát nem gát,
Magát
Meghaladva
Vezet, ha kezed,
Ráteszed.

Legyen eszed,
Fuss, fuss
A sín elől,
Ha itt ledől
Bálványod,
Mást is eltemet,
S az nem lehet,
Hogy annyi szív
Hiába hív,
S a sín az úr!

Azúr ködön hát
Nézzél át,
Hív sok barát,
Hogy hegy fokát
Teveled mássza meg,
Gyógyuljon ott a heg,
Mi felrepedt,
Százezrek,
Epedett
Imájának nyomán.

Kerék visít,
S nem lelkesít,
Nyolc oszlopköznyi
Pillanat,
A híd alatt,
A híd alatt,
Halálvonat
Most elhalad,
Egy darab
Hús marad,
Hol egykor,
Élet lüktetett.

Peronpáholynak
Padsorát,
Egy ember nélkül
Hatja át,
E rút halál,
Kerítésháló
Bíborát festi
Most vérözön,
Peronmagány
Szimfóniád
Végét, vérfüggöny,
Zárja le.

Balatonszárszó, 2014. május 26.