Visegrádi éj
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Kelebi Kiss István
Versek
Visegrádi éj
Nézem a partot. Üres zacskó,
az éjszaka kiette belőle az életet.
Kanyarodás közben a Duna
csikorog a hordalékon. Nem fékez,
ettől megbillen a bóják tükörképe.
Lámpák tépőfogai a sötétség
húsába harapnak. Uszálysikoly.
A vízszintjelző oszlop fekete
létrafokain följebb mászik a víz.
Egy sodródó fatörzsbe
tizenkét kondulás kapaszkodik.
Árad.