A nyomozó és a kaszás 1

A nyomozó és a kaszás

Prológus

Pearl nyomozó végigjárta a tetthelyet, majd leguggolt, és
megvizsgálta a holttestet. Felállt, és a csuklószámítógépen
bekapcsolta a hangrögzítőt.
„ Az áldozat neve Seamus Koonings. A múlt hónapban töltötte
be 475. életévét az örökkévaló víz áldásától kísérve. A
foglalkozása tájépítész. A 445. életévében konfliktusba
keveredett, és rivalizálni kezdett Nagabo Tongba úrral, aki
uradalmi kertészként dolgozott. A vitájuk végül odáig fajult,
hogy úgy döntöttek, gyilokpárbajban rendezik le ügyüket.
Koonings úr eddig háromszor győzte le Tongba urat, de most
fordult a kocka. Seamus úr kvázi halálát egy rejtett nyílpuska
lövése okozta, amit az épület egyik hasadékába telepítettek
napokkal ezelőtt az áldozat megszokott közlekedési útvonalán.
A nyílpuska azután sült el, miután kieresztette a speciális
tárolójából azt a különleges illatesszenciát, ami arra késztette
a prédát – Koonings urat -, hogy megálljon a fegyver
hatósugarában az illat forrását keresve.
A lövés a torkán érte, így azonnal a kvázi halál állapotába
került.”
Kikapcsolta a rögzítést. A bámészkodók felé nézett.
- Kéretem a vadász és a préda gyiloksegédjeit! – A tömegből
két férfi lépett elő, és megállt a nyomozó előtt.
- Önök végigkísérték a gyilokjátszma negyedik menetét!
Mindent szabályosnak találtak? – A két férfi egyszerre
mondott igent, majd vallomásukat megismételték a nyomozó

mellett álló körzeti jegyzőnek is, aki a saját
csuklószámítógépén hitelesítette azokat. Bólintott Pearl
nyomozó felé, aki megkezdte a végső aktust.
- Seamus Koonings! Önt ezennel a gyilokpárbaj szabályainak
értelmében halottnak nyilvánítom! Köteles az alvilágba
költözni mindaddig, amíg le nem teszi a megváltási pénzt,
vagy le nem telik a párbajban foglalt holt idő. Az alvilágból
csak munkavégzés idejére távozhat el! – Végül kimondta az
utolsó formulát: – Támadj fel, Lázár! – Ez jelentette a
gyilokpárbaj végét, amikor is az áldozat sebei begyógyulnak,
majd felkel, míg a segédje homlokára tetoválja a fekete
keresztet. A préda végül gratulál a vadásznak, majd egy
Charon taxi az alvilágba viszi. Azonban Seamus nem mozdult.
Pearl megismételte a felszólítást, nem történt semmi.
- Nézze, Mr. Koonings! Értem, hogy a vereség három
győzelem után nem örvendetes dolog, de viselkedjen érett
hosszúlétűként, és keljen fel végre!
A préda azonban nem reagált a nyomozó szavaira, ahogy a
gyiloksegédje felszólítására sem, aki fél térdre ereszkedve
győzködte őt. A nyomozó türelmetlenül felmordult, és az
orvoshoz fordult, aki a háttérben várakozott.
- Kérem, adjon be Mr. Koonings-nak egy jó nagy adag
serkentőt, hogy fájjon neki! Nincs kedvem egy infantilis
hosszúlétűvel szórakozni! Még akkor sem, ha az időm
megengedné! – Az orvos komoran bólintott, majd odatérdelt a
férfi mellé egy műszert téve annak mellkasára. Éppen elővett
egy archaikus fecskendőt, amikor a kijelzőjére nézett.
Elsápadt. Felnézett a nyomozóra.

- Nyomozó úr! A serkentő nem fog használni, ugyanis Mr.
Koonings halott!
- Persze hogy az, hisz elveszítette a párbajt! – mordult fel a
nyomozó türelmetlenül nem figyelve az orvos szavaira.
- Nem! Ő nem kvázi halott, hanem valóban az! Az út végére
érkezett, kinyiffant, kifingott, feldobta a pacskert, megmurdelt,
bekampecolt, megdöglött… Az orvos pánikba esve sorolta az
összes általa ismert, a halálra vonatkozó archaikus kifejezést
sok munkát adva ezzel Pearl nyomozó csuklószámítógépének,
ami a túlmelegedést kockáztatva próbálta lefordítani a
szavakat. Pearl végül leguggolt a halotthoz, és megnézte az
orvosi műszer kijelzőjét. Valóban nem mutatott semmilyen
életjelet. A sebek nem záródtak össze, és a vér egyre csak
csordogált. Mr. Koonings valóban halott volt. Pearl nyomozó
felállt, megpróbálta összeszedni magát, míg körülötte kitört a
káosz. Az orvos pánikba esve tudatta az összeverődött
tömeggel a megmásíthatatlan tényt, majd a vadász
gyiloksegédje a préda gyiloksegédjének esett, miután nagy
nehezen felfogta a súlyos szavak értelmét.
Az örökkévalóság érájában a legsúlyosabb bűntények a
garázdaság, és az anyagi károkozás voltak. Az életellenes
bűncselekmények a test felfokozott öngyógyító képességének
köszönhetően háttérbe szorultak. Egyedül a baleset általi
hirtelen halál lehetett végzetes egy örökkévaló polgár számára,
amikor a testnek nincs ideje az öngyógyításra. Pearl nyomozó
nem volt kioktatva az ilyesfajta szituációra. Életében először
tanácstalan volt. Végignézett a bambán bámuló tömegen, a
pánikrohamot kapott orvoson, a két egymással veszekedő

gyiloksegéden és a riadt jegyzőn. Ebben a pillanatban egy
léghajó úszott el a fejük felett.
- Kedves, hosszúlétű polgártársak! Eljött egy újabb nap vége
az örökkévalóságban! Érezzék jól magukat az éjszakában, és
vigyázzanak egymásra, hogy a holnap is örökké tartson! –
Pearl nyomozó magához tért a bénultságból.
- Kuss legyen! – ordította el magát remélve, hogy a megfelelő
indulatszót használja. Minden szem rászegeződött!
- A gyilokpárbaj hivatalos kísérőinek kivételével azonnali
memóriagátat kérek a körülöttem bámészkodó emberekre! Az
engedélyezési kód: A4584/ HUA – mondta erélyesen a
csuklószámítógépének, mire a tömeg zavartan szétszéledt,
mintha nem tudnák, hogy hol vannak éppen. Csak a két
gyiloksegéd, az orvos és a közjegyző maradt ott a sikátorban a
holttestet körbe állva.
- Uraim! Amit most látnak, arról nem beszélhetnek senkinek,
kivéve a vizsgálatot lefolytató minisztériumi bizottságnak!
Hamarosan megérkezik a Néma Osztag, amely bekísér
bennünket a vészhelyzetügyi minisztériumba.
A négy ember némán bólintott. Pearl nyomozó végignézett az
immár visszavonhatatlanul halott Koonings-on, aki
egyszerűen csak eltávozott, káoszt hagyva maga után.

Első rész
Ötven év várakozás után végre eljött a nagy nap. A főszereplő
egy hatalmas cserépben várakozott az üvegház egy elkülönített
részében. Többszörösen szűrt ásványvíz, különleges humusz,
talajjavítók álltak a rendelkezésére, itt minden arra

rendeltetett, hogy egészséges legyen. A marsi kaktusz
virágzásra készen állt. Travis Moonspell vészhelyzetügyi
miniszter az üvegen keresztül várta áhítatosan évtizedek
kemény munkájának eredményét. Kertészruhába bújt, és
belépett a különterembe. Elővette képrögzítő lencséjét, és
célra tartva azt leült egy székre a kaktusszal szemben. A
virágzás kezdetét vette. Travis felkészült, hogy megörökítse a
nagy pillanatot, amikor is valami sípolni kezdett a háta
mögött, majd egy hang a nevén szólította.
- Moonspell miniszter úr! Önnek sürgős hívása érkezett a
vészhelyzeti vonalon. – Travis hátrafordult, és bambán kereste
a hangszórót a növények között, majd megvonta a vállát. A
hosszú létben a sürgős szó elveszítette aktualitását.
Visszafordult a kaktuszához, de úgy látszik, az nem osztotta a
véleményt, szinte azonnal elvirágzott. A szirmok egyenként
hullottak alá. Travis térdre esett, az égre emelte a tekintetét, és
elüvöltötte magát:„neeee!” Ez zsinórban már a második
elszalasztott virágzás volt. Száz év kertészkedése ment
pocsékba. A hang újra megszólalt:
- Moonspell miniszter úr! Ez a második felszólítás: önnek
sürgős hívása érkezett a vészhelyzeti vonalon. – A miniszter a
hang irányába nézett: - Dugd fel magadnak a vészhelyzeti
hívásodat! – vágta oda durcásan, mire a harmadik felszólítás
hangneme megváltozott.
- Travis Moonspell polgártárs! Önt a pozíciójához nem illő
viselkedés miatt tíz erkölcsi pont, a korához nem illő
viselkedés miatt újabb tíz erkölcsi pont, és a vészhelyzeti
kódex megsértése miatt további negyven pont levonásával
sújtom. Ha nem válaszol öt percen belül a hívásra, a büntetés

azonnal érvénybe lép. – A miniszter csuklószámítógépén
bekapcsolt a stopperóra, beindult a visszaszámlálás. Travis
futva távozott. Pontosan tudta, hogy a rezidencia mesterséges
intelligenciája ilyenkor az épület legtávolabbi irodáját jelöli ki
a büntetés megszakítására, hogy a szabályszegő - jelenesetben
ő - a saját bőrén tapasztalja meg a sürgős szó jelentését. A
büntetés sem volt éppen elhanyagolható. A központi
mesterséges intelligencia ismerte az összes polgár gyenge
pontját, és azokkal büntetett. Travis még élesen emlékezett a
százhúsz évvel ezelőtti ballépésére és arra, hogy órákon
keresztül hallgathatta az üvegcsiszoló hangját a rezidenciája
hangszóróiból. Végül megtalálta a kijelölt irodát épp a
visszaszámlálás letelte előtt. Belépett a számítógépbe, és
meghallgatta az üzenetet.
- Tisztelettel értesítjük Travis Moonspell vészhelyzetügyi
minisztert, hogy Seamus Koonings hosszúlétű állampolgár
élete 475. életévében egy gyilokjátszma következtében
ténylegesen meghalt! Az ügyében eljáró Hobs Pearl nyomozó
memóriagát igénylésével lecsökkentette a tanúk számát. A
helyszínen maradt emberek a gyilokjátszma segítőiként
funkcionálnak. Kérjük, járjon el a vészhelyzeti kódexben
leírtak szerint! - Travis többször is végigolvasta az üzenet,
végül rátalált arra a részre, ami fölött nem tudott napirendre
térni: „ténylegesen meghalt”. Leült egy székre, és próbált
rájönni az értelmére. Betáplálta a szót a számítógépbe. Annak
definíciója szerint a halál az életfunkciók leállásakor
következik be, tehát az illető ténylegesen meghal. Travis
viszont továbbra sem értette a dolgot. Az örökvíznek hála a
halál már nem volt tényező. Hacsak az illetőt nem érte

váratlanul bekövetkező, súlyos baleset. Travis döbbenten
egyenesedett ki. Ez az! Mivel Koonings úr nem természetesen
úton és nem balesetben halt meg, csak egyetlen egy lehetőség
maradt. Egy merénylő végezhetett vele. – Travis végigpörgette
a háttértárolókat. Egy évszázaddal ezelőtt még gyakoriak
voltak az ilyen balesetnek álcázott merényletek, és pont Pearl
nyomozó volt az, aki sikeresen felgöngyölítette azokat az
eseteket. A módszereit az akadémián oktatták, így manapság
az ilyen bűnesetek már ritkábbak voltak. Travis
visszahanyatlott a székre. A polgárok nyugalma érdekében az
ügy nem kerülhetett nyilvánosságra. Egy polgártársukat
szántszándékkal megölték, ráadásul egy ártalmatlan
gyilokjátszma közben. Ez hatalmas pánikot eredményezne.
- Rendelj el kiegészítő hírzárlatot! Korlátozd a gyilkosság
helyszínén lévő biztonsági megfigyelőegységhez való
hozzáférést! Csak a hatóság férhet az adatokhoz! – adta ki az
utasítást a számítógépnek, s az végrehajtotta a parancsot.
Miután ez megvolt, Travis összehívta a nagytanácsot, hiszen
ennek a nagy horderejű eseménynek a kezeléséhez mindenkire
szüksége volt. Lezárta a gépet, majd lezuhanyozott, és öltönyt
húzott. Háromnegyedóra múlva már a szolgálati kocsijában
száguldott a kormányzói palota irányába. Az ügy
egyedülállósága miatti izgalmába kis bűntudat is vegyült. A
viselkedési kódex szerint ilyenkor részvétet kellene tanúsítania
az elhunyt hozzátartozói iránt, de mivel a hetven évvel ezelőtt
elhunyt hörcsöge volt az utolsó teremtmény, aki miatt
szomorúságot érzett, nem tudta, hogyan viszonyuljon az
áldozathoz. Felidézte Morci úrral való legszebb emlékeit,
ahogy a hasát cirógatta, aztán beugrott neki Mr. Koonings

képe, ahogy a földön fekszik élettelenül. Megrázta a fejét. Ez
nem a legjobb módja a részvét felélesztésének. Travis így az
út hátralevő részét temetésekről és virrasztásokról szóló archív
felvételek nézegetésével töltötte, hogy formába lendüljön.

A végtelen fogócska következő menete a hetedik hónapba
lépett. Ennyi ideje nem történt újabb riasztás, így a Néma
Osztag játékba oltott harci gyakorlattal múlatta az időt a
szolgálat alatt. Csapatokra oszlottak, és egymást kergették a
laktanya alatti végtelen labirintusban, hogy megszerezzék
egymás kendőit, amit a nadrágjuk hátsó felére tűztek. Ehhez
minden engedélyezve volt az ütéstől a rúgásig, a sokkolótól a
gumilövedékig. Olaf Gundel kapitány épp egy keresztalagúton
rohant át, amikor két lilazászlós ugrott neki két oldalról. Az
egyik megpróbálta elterelni a figyelmét, míg a másik a
kapitány zászlóját vette célba. Ő azonban dörzsölt és tapasztalt
volt. Elkapta a két támadót, és egy csavarral a földre küldte
őket, majd a közelebbi zászlaja után kapott, de az felpattant a
földről, és hátrább ugrott. A kapitány épp a következő
támadást latolgatta, amikor jelzést kapott a
csuklószámítógépére. Félbehagyta a harcot, és továbbfutott az
egyik folyosón. Tudta, csak akkor van esélye a másik kettővel
szemben, ha egy szűkebb helyre tudja csalni őket, ahol nem
tudják bekeríteni őt. Hallotta, hogy csak az egyikük lohol
utána, tehát a másik megpróbál szembekerülni vele egy újabb
elágazásnál. Futás közben egy újabb jelzést kapott a
csuklószámítógépére, miközben egy válaszfal az orra előtt
ereszkedett alá. Ahogy felkenődött rá az minden volt, csak
nem harcoshoz méltó. Káromkodva hívta a központot.

- Maguk meg mi az ördögöt szórakoznak a válaszfallal? Nem
vicces dolog, ha egy ilyen szembe jön veled, miközben
rohansz valahová!
- Sajnálom uram, már egy ideje próbáljuk önt elérni, de a
labirintus kommunikációs rendszere a kívülről érkező
hívásokat állandóan a várakozó listára küldi! A fal pedig azért
kellett, hogy megállásra kényszerítsük.
- Elégedettek lehetnek, elérték, amit akartak. Jutalomból
korábban hazamehetnek, de lehetőleg mielőtt még felérnék! –
Olaf megszakította a hívást, majd megnézte az üzenetet.
Szemei kikerekedtek. Megnyitott egy belső csatornát.
- A fogócskát vészhelyzet miatt felfüggesztjük! Az osztag
összes tagja gyülekezzen az arénában! Vége! - Elindult a
labirintus közepe felé. Mire odaért, a Néma Osztag mind a
negyven tagja ott várt rá bosszús arckifejezéssel. Senki sem
szerette, ha a játékot a legjobb ponton szakítják félbe.
- Oké fiúk, ismertetem a helyzetet – nézett körbe Olaf a
jelenlévőkön. - A mai napon Seamus Koonings hosszúlétű
állampolgár életellenes bűncselekmény áldozata lett egy
gyilokpárbaj során, és ténylegesen elhalálozott. - Az osztag
tagjai döbbenten néztek egymásra.
- Az elkövetés módja ismeretlen. A játszma hivatalos rendőri
kísérője Hobs Pearl memóriazárolást rendelt el a szemtanúk
körében. A zárlatból csak a gyilokpárbaj hivatalos kísérői
maradtak ki. A feladatunk az, hogy bevigyük őket
kihallgatásra a Vészhelyzetügyi Minisztériumba. Ezt én fogom
irányítani. Kilencet közületek magammal viszek! A többiek a
minisztérium embereit fogják kísérni, akik megvizsgálják a

zárlaton átesett civilek emlékfoszlányait a bűncselekmény
időpontjáról. – Olaf ekkor az egyik katonájára nézett.
- Vickerson!
- Igenis, uram! – lépett az előre.
- Ön külön feladatot kap! Meg kell találnia, és be kell hoznia a
gyilokjátszma vadászát, Nagabo Tongba urat kihallgatásra!
Vigyen magával két újoncot.
- Igenis, uram! - tisztelgett a katona, és távozott. Olaf a
többiekre nézett.
- Hamarosan mindenki megkapja a csuklószámítógépére a
személyre szabott utasításokat! Mindenki menjen, készüljön
fel az akcióra!
- Igenis, uram! – válaszolták egyszerre. Olaf kiválasztotta
kilenc kísérőjét, majd felmentek a garázsszintre. A
csapatszállító nem sokkal később már kint száguldott az
alkonyi utcán. Olaf a minisztériumból kapott jelentést
tanulmányozta. Hobs Pearl. A híres nyomozó, aki száz évvel
ezelőtt véget vetett a merényleteknek békét hozva a
társadalomra, és tétlenségre kárhoztatva a Néma Osztagot.
A csapatszállító megérkezett egy sikátorhoz. Öt ember
ácsorgott egy földön fekvő hatodik mellett, láthatóan sokkos
idegállapotban. A két gyiloksegéd a falnál ténfergett
megrökönyödött arckifejezéssel, és hol egymásra néztek, hol a
hullára. Közben az orvos lassú léptekkel körbejárta azt,
reménytelenül kutatva kósza életjelek után. A közjegyző is
zaklatott volt, de próbálta megőrizni a látszatot, mintha ura
lenne önmagának. A nyomozó eközben az alkonyi eget
bámulta hitetlenkedő tekintettel, miközben egymás után szívta
el a klasszikus cigarettákat. Az örök vízéltető erejének

köszönhetően a dohányzás összes káros hatása le volt tudva,
de Olaf így sem értette meg, hogy hogyan képes valaki a
szájába venni papírba tekert szárított növénydarabkákat, hogy
a végén még ráadásul meg is gyújtsa. Olaf a kíséretével
kiszállt a járműből.
- Üdvözlöm, Hobs Pearl nyomozó! - lépett a férfihoz.
- Á, a híres Olaf Gunder kapitány, ha nem csalódom – nézett
az rá halvány mosollyal az arcán.
- Tegye hozzá a „munkanélkülit” is! Önnek hála, mára alig
van teendőm.
- A hatékonyság néha igazi átok. Sajnálom!
- Hát még én. Azóta bőven van időnk a pincében edzeni.
- A híres földalatti fogócska – derült fel Pearl –, már sokat
hallottam róla. Remek módszer a képességek csiszolására.
Nem véletlen, hogy az osztag számára a gyilokpárbaj tiltott.
- Ha az engedélyezve lenne számunkra, akkor sem próbálnám
ki. A véleményem szerint az egész a gyenge, és az
elkényelmesedett polgárok játéka! Én szívesebben harcolok
igazi ellenfelekkel, akik minden csapás után felkelnek, és újult
erővel támadnak! És ön kipróbálná? - szegezte neki a kérdést a
nyomozónak.
- Nem, ha engem kérdez. Csak felesleges munkát adunk
testünk öngyógyító képességének.
- Akkor legalább ebben megegyezik az ízlésünk – mondta
Olaf, majd kinyitotta a csapatszállító tolóajtaját.
- Csak ön után! - Pearl nyomozó bólintott, majd belépett a
járműbe, s beszállt utána a négy tanú is. Olaf előre ült, s
elindultak. Helyére egy taxi parkolt le. Két civil ruhás bűnügyi
technikus szállt ki belőle, majd az elhunythoz léptek, két

oldalról felemelték és besegítették az utastérbe, nehogy
felesleges aggodalmat keltsenek a bámészkodók következő
turnusában, akik nem kaptak memóriatörlést, és egyre azon
gondolkodtak, hogy miért fekszik egy polgártársuk a földön,
és a többiek miért állják őt körül furcsa arckifejezéssel.

Pearl nyomozó számára a szituáció egyszerre volt ismerős és
ismeretlen. A nyomozókat minden akció után a Néma Osztag
hallgatta ki, hogy rögzítsék és kielemezzék munkájukat az
elejétől a végéig, tehát számára ez az eljárás nem volt
ismeretlen. Az viszont, hogy ezt a kihallgatást egy valóban
meghalt személy ügyében folytatták le, mindent borított. Pearl
követte az egyik Néma Osztagos katonát, miközben
végighaladtak egy fehéren világító folyosón, aminek a falai
ritmikusan pulzáltak. A nyomozó felismerte a nyugtató fényt.
Egy hosszúlétű polgárnak, aki valami bűnt követett el
megnyugvásra volt szüksége, hogy civilizált módon állhasson
a kihallgató tiszt elé. Ez hatványozottan igaz volt egy
büntetlen előéletű polgárra, akit csak tanúként hallgattak meg,
és aki még sohasem vett részt hatósági eljárásban. Végül
megérkeztek a kihallgató szobához. A nyomozó belépett, és
megdöbbent a látványtól. A funkcionálisan letisztult szoba
helyett egy archaikus kínzókamra várta a hozzátartozó
felszereléssel. A szoba közepén egy ágy volt, amin egy fickó
feküdt lekötözve. Egy hölgy állt fölötte fekete bőrszerkóban,
egy korbáccsal a kezében.
- Valld be! Te etted meg az utolsó emucombot, ugye? –
üvöltötte torzított hangon, de a fickó dacosan oldalra nézett,

ekkor találkozott a pillantása a nyomozóéval. Bambán
bámultak egymásra.
- Melworth kihallgató tiszt! Hobs Pearl nyomozó megérkezett
a kihallgatásra – találta meg a hangját a katona. A fickó ekkor
a falon található, művérrel bevont órára pillantott.
- Óh, a puncsba! Már ennyi lenne az idő? Drágám, holnap kell
folytatnunk a játékunkat. - A korbácsos hölgy bólintott,
kioldotta a rögzítő szíjakat, majd mindketten kirohantak a
kihallgató szobából. Az visszaváltozott eredeti állapotába.
- Ez a hosszúlét átka! Túl sok a szabadidő, és az emberek
elengedik magukat – morogta Pearl, majd a fiatal katonához
fordult.
- Jobb, ha most távozik! És erről ne beszéljen senkinek!
- Igenis, uram! – Kisvártatva nyílt az ajtó és a tiszt tért vissza a
rendesen felöltözött hölggyel az oldalán. Intett a nyomozónak,
foglaljon helyet az egyik fotelban. Pearl leült, miközben a
hölgy egy mandzsettát tett a homlokára, majd szinkronizálta
azt a számítógéppel. A kihallgató tiszt leült a nyomozóval
szemben.
- Remélem, képes lesz elfelejteni azt a bizarr látványt, aminek
az imént szemtanúja volt! Bár az ön esete is épp eléggé bizarr.
- Csakhogy az áldozatot nem egy bőrszerkóba bújtatott
domina korbácsolta meg a tegnapi vacsora maradékát
követelve rajta - szúrt oda Pearl a tisztnek gonoszul, aki
elvörösödött, és kényszeredetten elmosolyodott.
- Ott a pont! És most térjünk a tárgyra! - A tiszt intett az
asszisztensének, aki a felesége volt, hogy kezdheti a rögzítést,
s visszanézett a nyomozóra, miközben annak aktája megjelent
a számítógépe képernyőjén.

- Hobs Pearl nyomozó! Életkora háromszázhuszonhét év! Az
érettségi kort elérve úgy döntött, hogy katonai szolgálatba lép.
Ötven év szolgálat után a rendőrség kötelékébe lép át, és az
életellenes merényletek specialistájává válik. Száz évvel
ezelőtt mégis otthagyja a nyomozói pályát. Mesélne erről egy
kicsit?
- Volt egy esetem a pályám vége felé, a merénylet áldozata
nem halt meg.
Bár már alig élt, a teste folyamatosan megpróbálta újjáépíteni
magát. Nekem kellett beadom neki a Halálvizét, hogy végleg
eltávozhasson. Az eset után úgy döntöttem, hogy pályát
változtatok. – A tiszt bólintott, és továbbolvasta a nyomozó
aktáját. – Végül a harci játékok osztályára, azon belül a
gyilokpárbajjal foglalkozó részleghez jelentkezett. Itt számos
párbajt felügyelt az elejétől a végéig. El tudná mondani, hogy
mi a szerepe egy nyomozónak ilyen helyzetben?
- A hozzám hasonló nyomozók egyfajta játékbíróként
funkcionálnak. Minden sikeres vagy sikertelen támadás után
leállítjuk a játékot a következő menet előtt, és megvizsgáljuk,
hogy minden a szabályoknak megfelelően zajlott-e. – A
kihallgató tiszt bólintott, és feltette a soron következő kérdést.
- Az előírás szerint mind a vadásznak, mind a prédának be kell
jelentenie azokat a fegyvereket, amiket használni kívánnak a
párbaj során?
- Igen. Beazonosítatlan fegyver a gyilokpárbajban nem
engedélyezett.
- A szabályzat szerint a párbaj előtt az orvos minden lövedékre
vagy pengére felvisz egy rétegnyi gyengített halálvíz
koncentrátumot. Megerősíti ezt?

- Igen. Ez az ellenvegyület egy időre semlegesíti az örökvíz
erejét. Ez az úgynevezett kvázi halál. Amint a halálvíz
elbomlik, az áldozat teste azonnal meggyógyítja magát. – A
kihallgató tiszt elégedetten bólintott.
- Akkor most írja le azt a bizonyos esetet az elejétől az áldozat
tényleges haláláig.
- Este hat körül jelzést kaptam, hogy Seamus Koonings, aki a
préda szerepét játszotta elveszítette a menetet, és a kvázi halál
állapotába került. A helyszínen az orvos, a jegyző, és a
gyiloksegéd már csak rám várt. Én elvégeztem a kvázi halott
vizsgálatát, majd megkérdeztem a két párbajsegédet, hogy
mindent rendben találtak-e. A jegyző rögzítette a
vallomásukat, és én végrehajtottam a lezáró aktust: „Kelj fel
Lázár!” Ez a párbajt lezáró kulcsszó, de a préda nem kelt fel.
A kihallgató tiszt bólintott.
- Ön szerint mi történhetett? Esetleg az orvos túl sok halálvizet
kent fel a nyílhegyre?
- Nem bocsátkoznék találgatásokba különösen, hogy a holttest
és a fegyver vizsgálata még el sem kezdődött.
- Érhető. Viszont azzal is számolnunk kell, hogy ez maga a
tökéletes gyilkosság egy gyilokpárbajba bújtatva. – Pearl
megborzongott:
- Van még valami kérdése esetleg?
- Nincs. A kihallgatásnak vége. Távozhat! – Az asszisztens
lezárta a számítógépét, majd levette a korongot a nyomozó
homlokáról, és felállt, hogy távozzon, de a kihallgató tiszt
közelebb lépett hozzá.
- Amit a kihallgatás előtt látott, arról lehetőleg ne beszéljen
odakint! Maradjon ez a négy fal között!

- Nyugodt lehet! Van nekem annál jobb dolgom is, hogy
mások szabadidős tevékenységével foglalkozzak – felelte, és
távozott.

következő rész