Egy hajléktalan álma
Írta: Ferenczfi János
Közzétéve 5 napja
Megtekintések száma: 30
Egy hajléktalan álma
Parafrász Petőcz András: A Párizsi Lakásom című versére
Lehetne egy jó kis
Budapesti lakásom.
Nem nagy,
Csak olyan kis, meghitt,
Parkra néző,
Vagy a Dunára.
Két szoba,
Meg egy hálófülke.
A nappaliban ódon fotel,
Mellette rojtos ernyőjű állólámpa,
A konyhában öreg sifonér,
Benne nagymamám porcelánja.
Alhatnék ott,
Ha megvolna a kulcsa,
Na meg a címe is.
Az öreg bojler zörögne,
Mikor feltöltöm a fürdőkádat.
Oroszlánkörmös lábakon
Áll az a békebeli vaskád,
Amiben leázna rólam
Az utca szennye,
És a kivert-kutya bánat is.
Csak nem tudom,
Hol van az a kád,
És hol van az a lakás,
A zörgő, szuszogó bojlerével.
Intézkedni kellene,
Ha már én nem lakom benne,
Ha nem teszem a barna ebédlőasztalra
Nagymamám finom metszésű porcelánját
Az ódon sifonérból,
Ha nem fürdöm naponta
Akár kétszer is
Az oroszlánkörmös lábú,
Súlyos vaskádban,
Legalább ki kellene adni.
A bérleti díjból megfizethetném
A közösköltséget,
Hogy ne szóljon rám a lépcsőházban
A közös képviselő,
Mint valami trehány emberre,
Akinek nincs miből fizetnie.
Mert az íves lépcső vaskorlátja mögött
Kovácsoltvas ketrecben vánszorgó
Liftből bármikor kiléphet.
Meg kellene bíznom egy közvetítőt,
De kérné a címet,
És meg akarná nézni,
Pedig a kulcsot nem találom.
Csend van.
Az öreg cimbora
a szomszéd bokorban
Hortyogva alszik.
A tüdeje sípol,
Ahogy levegőt vesz,
És gyakran felkel majd ma is,
Mert megfázott a prosztatája.
Neki ez lesz az utolsó tele,
Mert neki sincs lakása,
Parkra néző,
Vagy a Dunára,
És ezen a télen
Megfázom én is,
És gyakran vizelek majd,
És hortyogva alszom majd,
Sípoló tüdővel,
És egy lakásról álmodom,
Ahol meleg van,
Tiszta ágy,
Meleg étel,
Nagy fotel,
Könyvek,
És rojtos burájú,
Régi állólámpa.
Adj még egy kis, kannás bort,
Hogy ne álmodozzak hiába!