Te-

Te

Tengerkék szemedbe szikla zuhant,
A feltörő hab, olyan mint a szappan.
Visítva haltak meg, mert volt Budapesten egy földrengés,
Minden porrá lett, kivéve Te és Én.

A hajnali csillag vészjóslon csillog az égen,
Lezuhanni készül,
de retteg a sötéttől.
Hogy esetleg túlélné, és madárijesztők állnának ki a fejéből.

Tombol a vihar kint, és én fázom.
A szemgolyómból ömlik a vér, már látom.
Szétkenem az arcomon a vérem,
Hadd lássa a világ minden reménytelenségem.

Véres arccal ugrom ki a szemközti toronyból
A boncolàson előbb vért vesznek a karomból,
Majd összevarrják a számat.

Kiáltanék, de nem tudok, megmozdulni se bírok.
Halott vagyok, nem vitás,
De akkor hol a megváltás?

Tengerkék szemedbe szikla zuhant,
A temetőben várlak, a 6-os sírhant...
De te nem jössz el soha,
Hogy te meg élsz, az kész csoda!