Ima

Írta: Ruzsik Noémi


Közzétéve 2 hete

Megtekintések száma: 48



Ima

Még nem jön álom a szememre.
Takaróim alatt fekszem, megszokott imáimat mormolom.
Rövidlátó szemeim a tetőtéri ablak derengő homályát pásztázzák.
Fokozatosan átjár a jéghideg borzadály.
A vak semmihez beszélek, aminek maholnap én is a része leszek.
Fekszem a sötétben.
Így fekszem a sírban is.
Már megtörtént, csak még nem értem oda.
Addig még napról napra élnem kell.
De már megtörtént.
Mormolom az imáimat.
Most már jobb lenne, ha én hallgatnék – és Ő beszélne…