Az idő rabszolgája

Írta: Cserni András


Közzétéve 2 hónapja

Megtekintések száma: 371



Az Idő rabszolgája

Csendesen. Csak robotolok csendesen,
és lanyha érdeklődéssel lesem,
mit parancsol szűkszavú mesterem.
Kedvem: messze. De azért még keresem.

Rohanva. Űzök valamit rohanva,
mert talán az magához fogadna,
és nem vetne folyton kárhozatra,
mint emlékeim szúrós szagú hamva.

Kiáltva. Mégis elbukok kiáltva.
Rabszolgává lettem, de hiába,
Idő füle süket az imákra,
s lelkem oldhatatlan bilincsbe zárta…