Charles Bukowski:A ribancnak aki ellopta a verseimet

Írta: Bozóky Balázs


Közzétéve 2 hónapja

Megtekintések száma: 361



Charles Bukowski:A ribancnak aki ellopta a verseimet

egyesek szerint el kell határolni a személyes problémákat a
verstől,
elvontnak kell maradni és oka is van ennek,
de Jézusom;
tizenkét versem eltűnt és nincsenek belőlük másolatok
és nálad vannak a
festményeim is, a legjobbak;
fojtogató ez az egész:
ki akarsz csinálni mint a többiek?
miért nem a pénzem vitted el? általában
azt szokták elvenni a sarkon az alvó részeg nadrágjából.
legközelebb a bal karomat vigyed vagy egy ötven dollárost
de ne a verseimet:
nem vagyok én Shakespeare
valamikor egyszerűen
nem jönnek vissza többé az elvont gondolatok,
mindig lesz pénz, ringyók és részegek
az idők végezetéig
és az Isten mondta
keresztbe téve a lábát:
bár sok költőt teremtettem,
nem elég
költészetet.

To The Whore Who Took My Poems

some say we should keep personal remorse from the
poem,
stay abstract, and there is some reason in this,
but jezus;
twelve poems gone and I don't keep carbons and you have
my
paintings too, my best ones; its stifling:
are you trying to crush me out like the rest of them?
why didn't you take my money? they usually do
from the sleeping drunken pants sick in the corner.
next time take my left arm or a fifty
but not my poems:
I'm not Shakespeare
but sometime simply
there won't be any more, abstract or otherwise;
there'll always be money and whores and drunkards
down to the last bomb,
but as God said,
crossing his legs,
I see where I have made plenty of poets
but not so very much
poetry.